Richard K. Morgan - dühöngő fúriák

Takeshi Kovacs trilógia befejező kötete

„És vissza tudja hozni az életbe azt, ami bennünk lapul.”

A cím nem elírás, mindenhol kisbetűvel szerepel, aminek biztos oka van, így én is így írtam. A sorozat első részénél már megfogalmazott alapgondolatokat, bevezetőt itt találod. Csapjunk hát bele.

Takeshi Kovacs ismét őrült vágtába kezd, ember legyen a talpán, aki tartani tudja a tempót. Szégyen, nem szégyen, nekem nem ment. Többször szaladt fel a szemöldököm, hogy most akkor ez ki? ez hogy jött ide? meg miért? A legbántóbb pedig az, hogy a legnagyobb zavart maga Morgan okozza. Az író direkt vezet félre. Lehetne ezt finoman is. Meg úgy, hogy tényleg izgalom jöjjön ki belőle, de nekem nem tetszett ez a fogás. Olyan durva volt. Ha lehet egy tanácsom a prológust átugorva érdemes a könyvet elkezdeni… 

Ez pedig csak az egyik része a zavarnak, mert a másik komolyan Kovacs sebessége. In medias res éppen egy lőtt sebbel igyekszik hősünk egy találkára, majd pár oldallal arrébb kajálás közben megment egy nőt és hipsz-hopsz máris a nő csapatának a tagja. Majd belassul. Egy csomó kérdés fölmerül pl.: most akkor miért van itt? Amikor azt hiszed, hogy majd akkor vezet valahová ez az út, hirtelen váltás. Majd igazán 220. oldal környékén kezd valamennyire tisztulni a kép. Legalábbis egy kis kapaszkodót nyújt, persze csak mutiba, mert a megoldás nagyon messze van még. Lehet, hogy túl sok függ az olvasó pillanatnyi hangulatától? 

Most valahogy az új/idegen világ is túl sok és a rövid nevek összekavarnak. Szerencsére végül minden értelmet nyer, de nem vagyok biztos benne, hogy ezért megérte átrágni magam az 500 oldalon. Egyik karakter sem volt igazán érdekes. Sőt, alig tudunk meg valamit a szereplőkről és hogy mi mozgatja őket. Ahogy Kovacs viselkedik enyhén zavaros.

A testeken, évszázadokon átívelő élet viszont megint nagyon érdekes történeteket, helyzeteket szült. az, hogy ki miben hisz, mit tud, és mit akar kezdeni ezzel a helyzettel, szerintem a könyv legérdekesebb része.

Az Agavétől szokatlan módon a könyv vége felé (kb. az utolsó 100 oldal), tele van elütésekkel, elírásokkal. Gondolom kicsit mindenkit elfárasztott Morgan.

Richard K. Morgan – Valós Halál

„Amikor beléptem, még mindig nevetni próbáltam.”

Richard K. Morgan trilógiája nagy kedvencem. A Valós Halál remek első rész, amit nem lehet letenni, mert a kezdeti lendület gyilkos vágtába csap át és nem találsz olyan helyet, ahol azt mondhatnád: Na, most dolgom van, lerakom. A borítóra 10/10 pontot adnék, főleg miután láttam, hogy az eredeti kiadás mennyire szörnyű. Ha Richard K. Morgan érdekelne, a saját oldalán meglepően őszinte és részletest bioszt találsz.

Nagyon szimpatikus, hogy az itthoni kiadás előszavát külön a magyaroknak írta Morgan. Itt elmeséli, hogy egy magyar emigráns családból származó barátja neve a Kovacs. Ezzel a személyes szállal keveredett a mi kultúránk tanulmányozásához, amit fel is használt a könyv írásakor.

A jövőben, körülbelül 2500 környékén játszódik a történet. Nagy pozitívum, hogy nem veszünk el az új, modern világban, nem süt belőle az erőlködés, hogy más legyen.  Nincsenek bonyolult fogalmak, amikre oldalakon keresztül kell várni, hogy kiderüljön mit is takar. A szöveg, szinte észre se vesszük, de más-más technikával leírja miről is van szó.

A sztori kezdete már el is ülteti a gondolatot, hogy ez aztán jó lesz. Takeshi Kovacs éppen meghal. Rajtaütnek, harcol, de nem tehet semmit az erőfölény miatt, végignézi a párja halálát, majd ő is meghal. A következő képnél pedig Takeshi Kovacs egy tartályban ébred. Így testközelben tapasztalhatjuk meg Morgan világának egyik legfontosabb elemét, az újraburkolást. Sőt, nem kell sokat várnunk, amíg az ellenzőkkel találkozunk, hogy egyből ne fekete és fehér legyen a képlet. A tudósok ugyanis rájöttek, hogy hogyan lehet az emberi tudatot letölteni egy apró tárolóra, amit aztán testbe, szintetikus testbe ültetve újra lehet burkolni. Így a halál kijátszhatóvá vált. A bűnösök nem börtönben, hanem a semmiben várják, hogy leteljen a rájuk szabott idő. Így, az az igazi büntetés, hogy szabadulásukkor, 100 év múlva már egy teljesen más világ fogadja őket.

Kovacsot is elítélték, de mivel ő egy különlegesen kiképzett katona, egy küldött, bérbe vehetik különböző megbízásokhoz. Ezért érkezik a Földre is, hogy egy matu, azaz több száz éves vállalkozó Laurens J. Bancroft (357 éves) kérésének eleget tegyen. A férfi ugyanis öngyilkos lett a rendőrség nyomozása szerint, de ezt nem hiszi el Bancroft, mert teljesen logikátlan lenne. Természetesen azért él, mert hihetetlen vagyonának köszönhetően meghatározott időnként lementik a tudattokján található infókat. Tehát egy gyilkosságot kéne kinyomozni. A felspékelt krimiben nincsenek üres járatok. Rengeteg lehetőség, ok felmerül és Kovacsot lépten-nyomon megtámadják. Végül elkapják és vallatásnak vetik alá, valami olyan dologgal kapcsolatban, amiről halvány gőze sincs.

Ekkor a tudattok megjelenésének újabb hatását ismerjük meg. A digitális elmetárolás lehetővé teszi, hogy egy programozott világban napokat töltsön el valaki, amikor a valódiban csak pár perc múlik el. Mivel már nem a halál a legnagyobb félelem, így ismét virágzik a vallatás ősi művészete. Innentől vált a történet és Takeshi Kovacs végre elkezd igazi különleges kiképzésben részesült gyilkológépként viselkedni. Be kell vallani, hogy a könyv elején kicsit túl finomkodó a karakteréhez képest, de ennek több jó oka is van, így tényleg csak kukacoskodás a megjegyzésem. Van egy pillanat, amikor úgy tűnik, hogy nem fog kiderülni mi is történt Bancrofttal, akkor elszontyolodtam, hogy nem lesz elvarrva a szál, de felesleges aggódni, mégsem hagynak válasz nélkül.