J. R. Ward – Megváltott szerető

Fekete tőr testvériség 06

„I love you forever didn’t always need to be spoken to be understood.”

Nem szeretnék senkit sem elkeseríteni, de a hatodik rész nagyon nem a kedvencem. Sok problémám adódott, körülbelül mindennel. Ez, az előző öt, pozitív hangnemű kritika után, hirtelen váltás, ezért szólok előre. Nem szeretném senkinek sem elvenni a kedvét, de... Most kezdem.

Phury.. A karakter már alapból idegesít. A testvérek közül a leggyengébbik, akinek ráadásul semmi mentsége sincs rá. Sajnos nem alkotott olyan frappánsat és kereket Ward, mint azt megszokhattuk tőle. Legalábbis én nem értem meg Phury önpusztítását és nem tudok megbocsátani neki. Csak egy függő, aki kifogásokat keres. Legalább ezzel tisztában van az írónő és megpróbál valami pluszt adni ehhez. A képzeletbeli barát ötlete nagyon jó, de valahogy ezt sem érzem eléggé kidolgozottnak, jól felhasználtnak. Annyi mindent tehetnének ők így együtt. Ami végleg kiverte a biztosítékot az, ami a testvérpár között lejátszódott. Phury éppen aktuális két szétesése közben Zadist fejére olvassa, hogy sosem köszönte meg neki, hogy kiszabadította. Mire az a válasz, hogy mert igazán nem mentette meg, mert neki ezzel együtt kell élnie és nap, mint nap megbirkóznia. Jajj, na ne már! Tehát Phury nagyon nem. A probléma pedig az, hogy ha nem szimpatizálok a főszereplővel, akkor lőttek az egésznek. 

Na és itt még csak kezdődnek a dolgok, mert itt van Cormia, akit már az előző könyv végén elrabolt a féllábú herceg. Elhozta, aztán teljesen idiótán viselkedett, a nyilvánvalóan halálra rémült Cormiát magára hagyta. Legalább az szerencsésen ki volt találva, hogy nem sitty-sutty szeretnek egymásba, pár nap vagy hét elteltével, mint más esetben a párok.

És mi a baj Cormiával? Hol is kezdhetném? Engem zavarnak ezek az életképtelen női karakterek. Az, aki ilyen elnyomásban, szigorú korlátok között nevelkedett és élt egyszerűen kizárt, hogy kitörjön. Vagy, akkor alapból kezelhetetlen volt, nem a kiválasztottak legjobbika. Ez a pár saját gondolat nem elég. Az pedig, hogy vacilál, hogy hogyan kéne viselkedni csak még rosszabb. Persze értem a koncepciót, de sajnos a végeredmény nem lett jó. Két ilyen elveszett, megzavarodott ember, akarom mondani, vámpír, kiválasztott egymásra találása annyira érdektelen. Egy kicsit sem drukkoltam neki. 

Inkább John az, aki igazán érdekelt. Egy ügyes kis csavarral kifejezetten izgalmassá válik az iskolai ellentét. Kicsinek indult a konfliktus, de sikerült nagyot robbantani. Az egész Harry Potter és Malfoy típusú dolog. A szőke, öntelt, kékvérű srác és a visszahúzódó, árva, de nagyon tehetséges fiú esete. Igen, sablonos, de nagy szó, hogy túl tud lépni, méghozzá a szokásos kegyetlen megoldásokat alkalmazva. Az egész könyvben ez volt a kedvencem. Annyira, hogy többször előre lapoztam, hogy lássam, mikor térünk már vissza erre a fiúkhoz. Grátisz, hogy John barátai is külön izgalmassá válnak. Végre valami jó hír, igaz?

A legbántóbb pedig egy olyan hiba, amit eddig remekül megoldott Ward. A több szálon futó események problematikája. Az egyéb történések eddig remek adalékot szolgáltattak és erősítették a fő csapásvonalat. Így vált kerek egésszé a könyv. Többször dicsértem, mert ez csak keveseknek sikerül. Most elérkeztünk oda, ahol az összetartásból inkább széthúzás válik. Annyira erősek lettek az egyéb események, hogy elnyomják a nemzővel kapcsolatos hajcihőt. Bár az egész annyira kiszámítható, hogy az már fáj. Phury is lehet az Őrzővel olyan amilyen és nem csap le az istennő haragja, hanem csak enged. Mert ezek a hatalmas erővel rendelkező lények ám ilyenek. Kiélvezik, hogy évszázadokon keresztül imádják őket, majd hirtelen átváltanak kedvesbe. Legalább kérhetett volna valami frappánsat cserébe.

Mindezek ellenére ismét el kell mondanom, hogy a sorozat nagyon jó. Igen, itt kicsit összejöttek a dolgok, de mindezek ellenére a könyv élvezhető, a sztori jó. A legjobb pedig az, hogy sikerült a végén behozni egy olyan új szereplőt, aki miatt alig vártam, hogy a következő könyvet elkezdjem olvasni.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség04

J. R. Ward - -Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05

J. R. Ward – Feloldozott szerető

Fekete tőr testvériség 05

„Az életbe, ahol most volt, ahová született… és amiért most, életében először hálás volt, hogy az övé.”

Szerencsére nincs halogatás és a 4. kötet után Vishous kerül górcső alá. Egy egész könyvön keresztül vágyódott Butch után és most megtudhatjuk, hogy ezen az a tény semmit sem változtatott, hogy a férfi megházasodott. A helyzeten pedig csak ront, hogy egy házban élnek. Persze igazából nem is a másik férfi vonzza. Első körben az igaz barátság érzése vitte tévútra, majd a bensőséges kapcsolat iránti vágyódás, amit elég közelről tapasztal meg így, egy fedél alatt az ifjú szerelmes párral. Legalábbis ez derül ki az érzések boncolgatása közben, hiszen valahogy meg kell ideologizálni a helyzetet. Finomít Ward, hiszen az, hogy Vishous biszex és kész, nem lenne elég.

Az alantasokkal folytatott harc kissé a háttérbe szorul és a vámpír társadalom pofozgatása kerül előtérbe. Az Őrzőről meglepő titok derül ki, aminek kapcsán megváltozik a szerepe. Véleményem szerint nem jó irányba. A vámpírok istennője maradjon csak éteri, elérhetetlen magasságban és büntesse meg a tiszteletleneket. Ez már Butch átváltozásakor is felrémlett. Valahogy az összes testvér féli, de csak nem figyelnek és hibáznak, majd mindenkinél az a kifogás, hogy nagyon kedvelheti, mert elnézi neki. Az elején tetszett, amikor kemény volt és megbüntette Rhaget, aki megszegte a szabályokat és egy embert hozott a testvériség falai közé. Most meg mást sem tesz, csak engedményeket és ez a következőkben sem változik majd. 

Vishous kissé gyenge története mellett most több erősebb szál is szövődik. Csak a félreértés elkerülése miatt: a történet persze nem az általános értelemben véve gyenge. Arra gondolok, hogy az átlagosan igen erős előző részekhez képest, ez kicsit gyengébb. Ezt ellensúlyozzák a V-vel kapcsolatos egyéb történések és John boldogulásának részletei. A fiatal fiú szépen, lassan csak felkúszott az értékelhető kategóriába. Eleinte zavart, hogy ő az apuka, csak mégsem és mikor derül már ki valami. Aztán, hogy hiába vártam, nem nagyon történt semmi olyasmi, amire számítottam volna valahogy John egyre kevésbé volt idegesítő. Lassan elfelejtettem, hogy ő volt az a szerencsétlen, éhező, nyomorgó fiú, aki biciklivel követ idegen nőket hazáig. A hatodik könyvben már kifejezetten összebarátkoztam vele és drukkoltam, hogy a hetedikben főszerepet kapjon.

Még volt egy kis apróság, amit hiányolok. Jó lett volna többet hallani Marissa munkájáról. A bántalmazottakat segítő intézmény egy nagy csomó új lehetőséget tartogat. Persze, persze most a kiválasztottak vannak soron, már ami a női szereplők létszámának bővítését illeti. Csak érdekes lenne, ha végre látnánk, hogy milyen a kapcsolat a házban élők között. A feleségek kicsit háttérbe szorulnak. Mary, Bella barátnők voltak. Új életükben mégsem utal erre semmi. Bár már így is kezd zavaróvá válni az egyre több és egyre részletesebb szál, talán sokat kérek. A lényeg, hogy engem ez jobban érdekelne, mint az elittel folytatott csatározás.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség04

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Életre keltett szerető

Fekete tőr testvériség 04

„A család az élet igazi értelme.”

Az előző részeknél dicsértem a kiadót, hogy végre egy sorozat, ahol a címlapon látni, hogy melyik darabról van szó. Itt elérkezünk ahhoz a kötethez, ahol valami érthetetlen ok miatt megszabadulnak ettől a jó szokásuktól. Zavaró. Nagyon. A fura színválasztás is, ami szintén eltér a megszokottól

Az előző kötetben ismét bebizonyította Ward, hogy nem feltétlenül ragaszkodik a szereplőkhöz, ami izgalmassá teszi a továbbiakban is. Szegény kis Johnnak nem lett egy csapásra könnyű az élete azzal, hogy kiderült vámpír és a testvériség a szárnya alá vette. Most, hogy már elég rég óta ismerjük, annyira drukkolunk neki, hogy alakuljon át végre, de a helyzet az, hogy a hangulat fokozásának mestere az írónő. Nem sieti el, hogy pontot tegyen az egyéni történetek végére és, ha úgy is tűnik, hogy valami kifutott, lehet csavar egyet rajta. Komolyan, ki gondolta volna, hogy a terhes feleség feláldozható?

Itt, a negyedik kötetnél kezdődik el a világ kikerekedése. A különböző szálak egyre erősebbek, már nem csak a főesemény kísérőjeként futnak, mellékesen. Igaz, az előző kritikákban már említettem, ez az egyik erőssége ezeknek a történeteknek. Itt azonban az eddigieknél is hangsúlyosabbakká válnak a mellékes események is. Hosszan futnak és erre nincs is jobb példa, mint Butch O’Neal története. Az első részben megismert zsaru most végre főszereplővé válik. A könyvet olvasva kiderül, hogy megérte ennyit várni. Annyi plusz jön még az alap szituációhoz, hogy szinte nem is számít, hogy egy régi ismerős. Persze nem lehet minden tökéletes, Marissa története kiszámíthatóan alakult és engem személy szerint kissé idegesít a karaktere. A szigorú szabályok között nevelkedett nő, aki végre megtalálja önmagát. Hajj, ennél jobban csak a 6. kötet főhősnője irritál, de ott azért az átlagosnál több problémám is akad majd.

Az, hogy hamar kiderül, talán kicsit erős állítás lenne, de úgy érzem így is megtehetem, hogy beszélek róla. Vishous és Butch kapcsolatáról van szó. V ugyanis kicsit többet érez barátságnál. Ami első körben annyira meglepő, hogy így visszaugrott a szemem a sor elejére, hogy ezt most csak én értettem így, vagy tényleg ez volt odaírva? Persze az egész olyan komplex, hogy később bőven menthető. Megint eljutottam oda, hogy a rossz oldalnak drukkoltam. Szegény V, igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. Aztán elgondolkoztam az egészen és le a kalapom Ward előtt. Nem, nem vennék olyan könyvet, ami két férfi szerelméről szól. Sőt, nem indítana el bennem semmit, ha direktben erről olvasnék. Persze, így teljesen más a történet és a továbbiakban is bizonyítani tudja Ward, hogy ha jó a szerelmi szál, lényegtelen, hogy kik között szövődik. Persze a beteljesüléssel adódnak problémák, hiszen azért van, ami megoldhatatlan. Jó tudni azért, hogy van egy határ. Egy dolog a szerelem és más a testiség, amivel nyilván a női olvasók nem nagyon tudnának azonosulni.

Azzal viszont gondom akadt, hogy halvány lilám sincs, hogy mit jelent, és mikor lesz már elmagyarázva, hogy mi a csuda az a manipulátor? Rehvengeről, Bella testvéréről kiderült, hogy közéjük tartozik azért, hogy ne uralkodjon el rajta az ösztönös oldala, gyógyszereken él. De hogy pontosan miért vannak ők, mit tehetnének, miért rejtőznek? Na, ezeket nem tudom. Így zavar, hogy valamit én nem értek, nem fogtam, vagy mi történt? Nekem nem teljes.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05 

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Megsebzett szerető

Fekete tőr testvériség 03

„Bella… és… Nalla.”

Határozottan érződött a második résznél, hogy Ward komoly, több kötetes szerződést kapott. Az elrabolt vámpírlány, Bella története ugyanis nem ér véget ott. Ez után természetes, hogy a Megsebzett szeretőben ő és Zsadist kerül a középpontba. Ez az erős szál azt is megengedné, hogy a két kötet egy könyvnek a két része legyen. Ez alapján sejthető, de azért elmondom, hogy nem nagyon kellemes úgy olvasni őket, hogy sok időt hagyunk a két könyv között.

Szerencsére szinte azonnal megmentik a lányt, nem kell sokat várni. Az első kifogásolható dolgok itt kezdődnek. Ezek az apró hibák mostantól minden könyvben visszatérnek. Amíg keresték Bellát Z állandóan a lakására járt. Igaz, jelképesen már eltemette a családja, ő mégsem adta fel a keresést. A megmenekítés pillanatától fogva birtoklóan viselkedik és akkor még egy jó ideig kérdezgetik, hogy most mi van? Bár azért itt jelent egy kis pluszt, hogy Z-ről legalább azt hiszik, hogy inkább vadállat, mint nem. És itt a következő probléma, ami miatt megint kicsit kilóg a lóláb a következőkben: mindenkinek van egy sötét titka, ami teljesen más fényt vet rá, ha kiderül. Bár ismét meg kell védenem Wardot, mert nem ragad le az egyszerű, felszínes problémáknál. Persze, össze lehet foglalni pár mondatban őket, de tartalmat ad nekik.

Zsadist története rájátszik a „szelíd erőszak” c. alapvető női fantáziára. (Legalábbis a 2. részben, de itt majdhogynem fordítva lett és Bella kényszeríti.) Már maga a szerelmes vámpír történetek is ezen a mezsgyén haladnak, de ez a karakter önmagában is ezt hozná alapból. Hát igen, sajnos csak akkor, ha sablonos megoldást keresne az írónő. Így számomra kevésbé élvezhető, kicsit túljátszott az egész. Volt olyan rész, ahol már tényleg megsajnáltam szegény Zsadistot és csak azt akartam, hogy Bella menjen szépen haza, vagy válassza Phuryt.

A névvel kapcsolatban pedig zavaró, hogy a Zsadist rövidítése csak Z. Azzal egyet értek, hogy a rendes rövidítés, Zs fura lenne. Ezért illenék a nevet a magyar nyelvhez idomítani, legyen Zadist. Akkor nincs gond a Z-vel, így azonban kissé bakis a dolog.

John történet e is folytatódik és a bártulajdonos, dílerről is újabb érdekes dolgok derülnek ki. Kedvenc alantasom O is nagyot alakít. Nagyon frappáns okok miatt kell Bellának a testvériség szállásán maradnia. Tehát eseményben most sincs hiány.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02
J. R. Ward - Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05 

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Síron túli szerető

Fekete tőr testvériség 02

„- Vagyis örökre – mondta Mary, és átadta magát a szerelem földöntúli boldogságának.”

Az előzőekben nem is szóltam a borítóról! Röviden, lehetne jobb is, de nem rossz. Nagyon hasonlít az eredetire, két szín és egy kép, ahol a pár egyik tagja a másik nyakára lehel csókol. A lényeg pedig, hogy szépen fel van tüntetve, hogy a sorozat melyik része az. A címről pedig, hogy a testvériség tagjai mindenféle szeretők. Mindegyikhez tartozik egy jelző és akkor tádám, összeállt a cím. Itthon a fordítás miatt nem jött ki úgy, hogy mindig csak egy szó legyen, így van síron túli és életre keltett szerető is. Amúgy a kifejezések és tulajdonnevek magyarázatát nem tartom túl szerencsésnek az első oldalra tenni. Jobban mutatott volna, ha a szokásos módon készítettek volna hivatkozást az első magyarázatra szoruló szónál.

Ward stílusához tartozik, hogy nem fél változtatni, kicsi csalni. Sejthető, hogy a rosszarcú, agresszív férfi csak szeretetre vágyik és a skalpvadász szépfiú önbizalomhiánnyal küzd és mindenkinek csak az igaz szerelem hozhat enyhülést. A jól ismert karakterek azonban teljesen újjászületnek az írónő tolla alatt. Tartalommal tölti meg a bugyuta frázisokat. Amíg másnál csak mulattam a több száz éves cölibátus gondolatára Ward simán eladhatóvá teszi ugyanezt. A csalást pedig arra értettem, hogy első körben mást látunk. Vegyük Rhage esetét. Az első könyvben már megtudtuk, hogy ő a hihetetlen szépségű, filmsztárokra hasonlító harcos. Tisztában is van ezzel és pimasz mosolya a védjegyévé vált. Szexuális étvágyáról egyenesen legendák keringenek a faj tagjai között. Egyből megkapta a skatulyát. Ahogy természetesen a többiek is. Ward nagyon ügyesen játszik azzal, hogy így működik az ember agya. Sablonokban gondolkozunk, így elég tisztán látjuk a mellékszereplőket is. Amikor az egyik elő lép főszereplőnek, persze fordul a kocka és megtudjuk, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

A romantika, és a mindent elsöprő szerelem kedvéért ezeknek a marcona, harcedzett katonáknak elég hiányos a szerelmi életük. A varázshoz feltétlen szükséges, hogy valamiben szüzek legyenek. Tehát legyen valami, amiben a kiválasztott nők elsők, mert persze, a szerelemben, az igaz szerelemben azok, na de akkor is kell egy kis plusz. Ezt amúgy elég jól kezeli Ward, nem fókuszál rá, így egy jó adalék. Egészen a 6. részig, de erről majd akkor.

A Síron túli szerető cselekményes, nagyon jó második rész. Igaz, az előző befejezés után arra számítunk, hogy Butch lesz most a főszereplő, ehelyett Rhage esik szerelembe. Ezzel persze csomó bonyodalom jár, nem elég, hogy egy ember, Mary a kiválasztott, még ráadásul halálos beteg is. Ez nagyon izgalmassá teszi a történetet, mert már az elején leszögezik, hogy nincs mit tenni.

A küzdelem pedig tovább folyik az alantasokkal, ami még erőteljesebb és érdekesebb az első résznél is. Rhage átka, a benne tomboló szörnyeteg jó plusz és ismét új szereplővel bővül a paletta. Ezek az elemek nem csak egymás mellé lettek dobálva, hanem szépen ki vannak dolgozva. Az írónő ügyességének köszönhető, hogy a több szál gördülékeny és követhető. Az Őrzőt kicsit jobban is megismerhetjük. Nagyon tetszik ez a görög mitológiára hasonlító rész. Talán kicsit lehetne még erőteljesebb. Több régi történet, átok, áldás stb. Itt még nem látszik, de a későbbiekben túl engedékennyé válik az Őrző.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward - Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03
J. R. Ward - Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Éjsötét szerető

Fekete tőr testvériség 01

„Kér valaki őszibarackot?”

A fura „műfaj”, a romantikus vámpírtörténetek megszületésénél J.R.Ward is tevékenyen közreműködött. Igen, ez még a sok ponyvábbnál is ponyvább könyv előtt volt. Már jó párszor említettem őt és most megint elővettem a könyveket, hogy megírjam miért is olyan jó ez a sorozat.

J.R. Ward, Jessica Bird írói álneve, aki leginkább csak magának írt, amíg meg nem ismerte későbbi férjét, és bíztatására komolyabban kezdet foglalkozni az írással. Legalábbis saját bevallása szerint így történt. 2002-ben jelent meg első könyve. Három évvel később, 2005-ben pedig elkezdődött a fekete tőr testvériségének története. Jelenleg 11 kötetnél tart és 2009-ben került piacra a Bukott angyalok sorozat első része is, ami egy újabb sorozat. Az évszámokat elnézve kicsit elhamarkodott volt az a kijelentésem, miszerint a műfaj kezdetén már jelen volt, pontosítanom kéne. A történet igaz, 1976-ban az Interjú a vámpírral megjelenésekor kezdődött, de igazán a 90-es években alakult ki a mára paranormális románc néven futó műfaj. 2005-ben túl vagyunk ezen, de a dömpingben itt már nehéz kiemelkedni, újat alkotni. Na, ebben erős Ward, annyira, hogy Lara Adrian is őt követi és még többen a futottak még kategóriában. (ahova  asorozata folytatásával Adrian is beküzdi magát) Amúgy, amikor az első könyvet megvettem meg voltam győződve róla, hogy Ward férfi. Majd amikor befejeztem, meg voltam lepve, hogy milyen jó az egyensúly a szerelmes és a harcos részek között.

Az első könyv, igazi első rész. Bár annyira jó, hogy ez fel sem tűnik. Az ember gyorsan felülemelkedik a sablonokon, hibákon. Csak később, a sorozat többi kötete után érződik, hogy ez még tartalmazza a kezdeti sallangokat. Gondolok itt például a karakterekre. A mindent elemésztő szerelem ugyanis nem másra, mint a vámpír királyra és a származását még nem ismerő, átváltozás előtt álló (így még emberként élő) lányra csap le. Beth nem mellékesen újságíró. Bocsánat, hogy ismételnem kell magam, de tényleg ki nem állhatom, hogy ez most ilyen felkapott szakma. De legalább itt nincs annyira elszúrva. Az pedig, hogy a király az első könyv főszereplője a továbbiakban is kulcsszerepet játszhatna. Merthogy az alap sztori az, hogy a vámpír társadalom széthullott és a könyvekben (többek között) a lassú felemelkedésnek lehetünk a szemtanúi. Csakhogy Wrath amúgy egy jó darabig semmi nagy horderejűt nem tesz. Szerintem a 6. könyvig nincs sok értelme a királynak. Ezért csak a sablonos választásnak tudható be személye.

A könyv egészén érezhető az átgondoltság és az, hogy nagyon nem akar a többi unalmas, kiszámítható ponyvára hasonlítani. Már a felütésen érezhető, hogy ez most jó lesz. Nem egy megszokott helyzetben találkozunk a szereplőkkel és a reakciójuk sem az, amire számítanánk. Beth hazafele tart, amikor elkapja két férfi és meg akarja erőszakolni. Wrathot eközben megkéri az egyik harcostársa, hogy segítse át félig ember lányát az átváltozáson. A király kerek perec nemet mond. 

Az teszi igazán élvezhetővé a történetet, hogy nem szűkül be, hogy csak a két kulcsfigurával foglalkozzon. Így elkerüli, hogy giccsesen, nyálasan csöpögő és unalmas legyen. A főszereplőknek van múltja, találkozásuk előtt nem éltek hermetikusan elzárva. Mert sok történetnél az a baj, hogy teljesen olyan érzése van az embernek, hogy az alapvető háttér infókon kívül nincsenek kidolgozva, nem élnek igazán. Csak hopp, hirtelen feltűntek a légüres térben egy gyenge skicc közepén landolva és akkor most, durr bele. De nem, Wrathnak ennie kellett az elmúlt pár száz évben és azalatt egy másik nőből táplálkozott. Jó, persze nem lehet ennél tovább menni és nyilván, hogy a táplálkozással járó szexuális túlfűtöttség ebből a kényszerkapcsolatból hiányzott. Bellára meg mindenki rá van indulva, hiszen gyönyörű. Ez pedig nem csak a mindenki járni akar vele kategóriát jelenti, hanem a főnöke kissé tolakodó viselkedését, a majdnem erőszakot is magába foglalja. Innen is látni lehet, hogy Ward tényleg jó. Nem szájba rágós, nem egy síkú, ami a sorozat írásnál igazi előny.

A következő plusz pont pedig azért jár, mert a jókon kívül a rosszakat is megismerjük. A fekete tőr testvériség ugyanis harcban áll a fajukat tizedelő alantasokkal. Ezeket a lelketlen lényeket a főgonosz, Omega teremti, hogy kiirtsák a vámpírokat. Mr. X a főalantas tagokat toboroz a harchoz. Persze van összecsapás, meg sebesülés, meg minden, ami kell. Ide tartozik az, hogy a mellékszereplők felett sem siklik el. Több nézőpontot is megismerünk, így színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb. Jó látni, megérteni, hogy kit, mi motivál.

A testvériség tagjairól könnyen kitalálható, hogy a következőkben párra lelnek, de szerencsére nem ilyen egyszerű a történet. Ward ügyes megoldásokkal gondoskodik róla, hogy folyamatosan új szereplőkkel bővüljön a sor és attól sem fél, hogy feláldozzon valakit. Ez már itt, az első könyvnél kiderül, így a továbbiakban könnyen fenntartható a feszültség. Nem feltétlenül a szokásos ritmusban zajlanak az események. Az Éjsötét szerető vége felé van két szereplő, akik közelebb kerülnek egymáshoz. Logikusan várnánk, hogy a következő könyv majd róluk szól, de nem, még egy jó darabig tartalékosként várnak.

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04

J. R. Ward - -Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05