Fekete tőr testvériség 04
„A család az élet igazi értelme.”
Az előző részeknél dicsértem a kiadót, hogy végre egy sorozat, ahol a címlapon látni, hogy melyik darabról van szó. Itt elérkezünk ahhoz a kötethez, ahol valami érthetetlen ok miatt megszabadulnak ettől a jó szokásuktól. Zavaró. Nagyon. A fura színválasztás is, ami szintén eltér a megszokottól
Az előző kötetben ismét bebizonyította Ward, hogy nem feltétlenül ragaszkodik a szereplőkhöz, ami izgalmassá teszi a továbbiakban is. Szegény kis Johnnak nem lett egy csapásra könnyű az élete azzal, hogy kiderült vámpír és a testvériség a szárnya alá vette. Most, hogy már elég rég óta ismerjük, annyira drukkolunk neki, hogy alakuljon át végre, de a helyzet az, hogy a hangulat fokozásának mestere az írónő. Nem sieti el, hogy pontot tegyen az egyéni történetek végére és, ha úgy is tűnik, hogy valami kifutott, lehet csavar egyet rajta. Komolyan, ki gondolta volna, hogy a terhes feleség feláldozható?
Itt, a negyedik kötetnél kezdődik el a világ kikerekedése. A különböző szálak egyre erősebbek, már nem csak a főesemény kísérőjeként futnak, mellékesen. Igaz, az előző kritikákban már említettem, ez az egyik erőssége ezeknek a történeteknek. Itt azonban az eddigieknél is hangsúlyosabbakká válnak a mellékes események is. Hosszan futnak és erre nincs is jobb példa, mint Butch O’Neal története. Az első részben megismert zsaru most végre főszereplővé válik. A könyvet olvasva kiderül, hogy megérte ennyit várni. Annyi plusz jön még az alap szituációhoz, hogy szinte nem is számít, hogy egy régi ismerős. Persze nem lehet minden tökéletes, Marissa története kiszámíthatóan alakult és engem személy szerint kissé idegesít a karaktere. A szigorú szabályok között nevelkedett nő, aki végre megtalálja önmagát. Hajj, ennél jobban csak a 6. kötet főhősnője irritál, de ott azért az átlagosnál több problémám is akad majd.
Az, hogy hamar kiderül, talán kicsit erős állítás lenne, de úgy érzem így is megtehetem, hogy beszélek róla. Vishous és Butch kapcsolatáról van szó. V ugyanis kicsit többet érez barátságnál. Ami első körben annyira meglepő, hogy így visszaugrott a szemem a sor elejére, hogy ezt most csak én értettem így, vagy tényleg ez volt odaírva? Persze az egész olyan komplex, hogy később bőven menthető. Megint eljutottam oda, hogy a rossz oldalnak drukkoltam. Szegény V, igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. Aztán elgondolkoztam az egészen és le a kalapom Ward előtt. Nem, nem vennék olyan könyvet, ami két férfi szerelméről szól. Sőt, nem indítana el bennem semmit, ha direktben erről olvasnék. Persze, így teljesen más a történet és a továbbiakban is bizonyítani tudja Ward, hogy ha jó a szerelmi szál, lényegtelen, hogy kik között szövődik. Persze a beteljesüléssel adódnak problémák, hiszen azért van, ami megoldhatatlan. Jó tudni azért, hogy van egy határ. Egy dolog a szerelem és más a testiség, amivel nyilván a női olvasók nem nagyon tudnának azonosulni.
Azzal viszont gondom akadt, hogy halvány lilám sincs, hogy mit jelent, és mikor lesz már elmagyarázva, hogy mi a csuda az a manipulátor? Rehvengeről, Bella testvéréről kiderült, hogy közéjük tartozik azért, hogy ne uralkodjon el rajta az ösztönös oldala, gyógyszereken él. De hogy pontosan miért vannak ők, mit tehetnének, miért rejtőznek? Na, ezeket nem tudom. Így zavar, hogy valamit én nem értek, nem fogtam, vagy mi történt? Nekem nem teljes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése