Fekete tőr testvériség 01
„Kér valaki őszibarackot?”
A fura „műfaj”, a romantikus vámpírtörténetek megszületésénél J.R.Ward is tevékenyen közreműködött. Igen, ez még a sok ponyvábbnál is ponyvább könyv előtt volt. Már jó párszor említettem őt és most megint elővettem a könyveket, hogy megírjam miért is olyan jó ez a sorozat.
J.R. Ward, Jessica Bird írói álneve, aki leginkább csak magának írt, amíg meg nem ismerte későbbi férjét, és bíztatására komolyabban kezdet foglalkozni az írással. Legalábbis saját bevallása szerint így történt. 2002-ben jelent meg első könyve. Három évvel később, 2005-ben pedig elkezdődött a fekete tőr testvériségének története. Jelenleg 11 kötetnél tart és 2009-ben került piacra a Bukott angyalok sorozat első része is, ami egy újabb sorozat. Az évszámokat elnézve kicsit elhamarkodott volt az a kijelentésem, miszerint a műfaj kezdetén már jelen volt, pontosítanom kéne. A történet igaz, 1976-ban az Interjú a vámpírral megjelenésekor kezdődött, de igazán a 90-es években alakult ki a mára paranormális románc néven futó műfaj. 2005-ben túl vagyunk ezen, de a dömpingben itt már nehéz kiemelkedni, újat alkotni. Na, ebben erős Ward, annyira, hogy Lara Adrian is őt követi és még többen a futottak még kategóriában. (ahova asorozata folytatásával Adrian is beküzdi magát) Amúgy, amikor az első könyvet megvettem meg voltam győződve róla, hogy Ward férfi. Majd amikor befejeztem, meg voltam lepve, hogy milyen jó az egyensúly a szerelmes és a harcos részek között.
Az első könyv, igazi első rész. Bár annyira jó, hogy ez fel sem tűnik. Az ember gyorsan felülemelkedik a sablonokon, hibákon. Csak később, a sorozat többi kötete után érződik, hogy ez még tartalmazza a kezdeti sallangokat. Gondolok itt például a karakterekre. A mindent elemésztő szerelem ugyanis nem másra, mint a vámpír királyra és a származását még nem ismerő, átváltozás előtt álló (így még emberként élő) lányra csap le. Beth nem mellékesen újságíró. Bocsánat, hogy ismételnem kell magam, de tényleg ki nem állhatom, hogy ez most ilyen felkapott szakma. De legalább itt nincs annyira elszúrva. Az pedig, hogy a király az első könyv főszereplője a továbbiakban is kulcsszerepet játszhatna. Merthogy az alap sztori az, hogy a vámpír társadalom széthullott és a könyvekben (többek között) a lassú felemelkedésnek lehetünk a szemtanúi. Csakhogy Wrath amúgy egy jó darabig semmi nagy horderejűt nem tesz. Szerintem a 6. könyvig nincs sok értelme a királynak. Ezért csak a sablonos választásnak tudható be személye.
A könyv egészén érezhető az átgondoltság és az, hogy nagyon nem akar a többi unalmas, kiszámítható ponyvára hasonlítani. Már a felütésen érezhető, hogy ez most jó lesz. Nem egy megszokott helyzetben találkozunk a szereplőkkel és a reakciójuk sem az, amire számítanánk. Beth hazafele tart, amikor elkapja két férfi és meg akarja erőszakolni. Wrathot eközben megkéri az egyik harcostársa, hogy segítse át félig ember lányát az átváltozáson. A király kerek perec nemet mond.
Az teszi igazán élvezhetővé a történetet, hogy nem szűkül be, hogy csak a két kulcsfigurával foglalkozzon. Így elkerüli, hogy giccsesen, nyálasan csöpögő és unalmas legyen. A főszereplőknek van múltja, találkozásuk előtt nem éltek hermetikusan elzárva. Mert sok történetnél az a baj, hogy teljesen olyan érzése van az embernek, hogy az alapvető háttér infókon kívül nincsenek kidolgozva, nem élnek igazán. Csak hopp, hirtelen feltűntek a légüres térben egy gyenge skicc közepén landolva és akkor most, durr bele. De nem, Wrathnak ennie kellett az elmúlt pár száz évben és azalatt egy másik nőből táplálkozott. Jó, persze nem lehet ennél tovább menni és nyilván, hogy a táplálkozással járó szexuális túlfűtöttség ebből a kényszerkapcsolatból hiányzott. Bellára meg mindenki rá van indulva, hiszen gyönyörű. Ez pedig nem csak a mindenki járni akar vele kategóriát jelenti, hanem a főnöke kissé tolakodó viselkedését, a majdnem erőszakot is magába foglalja. Innen is látni lehet, hogy Ward tényleg jó. Nem szájba rágós, nem egy síkú, ami a sorozat írásnál igazi előny.
A következő plusz pont pedig azért jár, mert a jókon kívül a rosszakat is megismerjük. A fekete tőr testvériség ugyanis harcban áll a fajukat tizedelő alantasokkal. Ezeket a lelketlen lényeket a főgonosz, Omega teremti, hogy kiirtsák a vámpírokat. Mr. X a főalantas tagokat toboroz a harchoz. Persze van összecsapás, meg sebesülés, meg minden, ami kell. Ide tartozik az, hogy a mellékszereplők felett sem siklik el. Több nézőpontot is megismerünk, így színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb. Jó látni, megérteni, hogy kit, mi motivál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése