2012. január 13., péntek

Laurell K. Hamilton – Guilty Pleasures Marvel

(bocs, a pocsék fotóért)


Végre! Anita Blake a vámpírvadász képregény, és az enyém! (Már csak a Setét torony van a listán és új versenyzőket kell találnom.)

2006-ben kezdte a Marvel kiadni a könyvek alapján készült képregényeket. Magyarországon még nem jelent meg belőlük egy sem. Ami elég szomorú. Úgy ámblokk a magyarországi képregény helyzet elszomorító. De hát ez van és hosszan és unalmasan tudnék róla mesélni. Mindenki örömére gyakorlok egy kis önkritikát és nem teszem.

A Bűnös vágyak teljes története 12 füzetbe fért bele. Könyv formában, puha és kemény fedeles kötetben is kiadták. Mivel kicsit belezavarodtam, hogy melyik füzet melyik könyv hányadik része megkönnyítette a helyzetem, amikor ráleltem erre. Merthogy most a harmadik könyv x. részénél tartanak. Itt található egy lista, de amikor utána néztem, akkor hiányosnak tűnt kicsit. A lényeg, hogy ezt megszereztem és most beszámolhatok róla.

A könyvet a lehetőségekhez mérten pontosan idézi a képregény szövege. Ugyanígy a történetet is maximálisan részletesen adja vissza. Azt hiszem az egyik nagy előnye, hogy van annyi történés, hogy ne kelljen hosszan a beszélgető, legrosszabb esetben monologizáló karakterek kockáit nézegetni. A hangulat az előzőekhez hasonlóan perfect. Összességében a Marvel remekül átültette Hamilton történetét. Ez visszafele is igaz, Anita jó képregény karakter, ahogy a története is jól használható.

És ami nem tetszett. Anita Blakenek van egy szemébe hulló tincs, ami a legtöbb alkalommal úgy néz ki, mintha valami törzsi tetoválást viselne a homlokán. Amúgy szerencsésen Jean-Claude is hasonló jelet visel magán. Nem tudom, hogy miért nem kapott minden alkalommal egy kis árnyékot az a tincs. Hasonló problémám van a hegekkel. Leginkább Anitán. Gondolom azért, mert így jobban látszik és ez a módja, de engem zavar, hogy világosbarna a színük. Lehetnének fényes fehérek és a szélük valahogy sötétebb. Aztán észrevettem, hogy a hátsó oldalakon található tervek között van egy Anita, akinek ilyenek a hegei.

A szereplők meglepően találóak. A kötekedésem csak abból fakadna, hogy húsz rész után igen pontos elképzelésem van arról, hogy hogyan néznek ki. Természetesen a legkidolgozottabb és a legjobb Anita megjelenítése. Jean-Claudeból kicsit (azt hiszem az emészthetőség és a stílus kedvéért) visszavettek. Edward arca szögletesnek szögletes, de kicsit szikárabbnak képzelem, így túl tejfölösszájú. A patkányoknak pedig szégyen nem szégyen utána kellett olvasnom, mert valamiért én úgy gondoltam rájuk, hogy csak nagy és nagyobb patkányok. Nem ilyen puma-szerű izom lények.