Stephenie Meyer – A burok

Mi lehet a Twilighton túl? 

 „-A legfurcsább- helyeselt.”

Hosszan szemeztem a könyvvel, mielőtt rászántam magam. Éppen annyira érdekelt, mint amennyire féltem tőle. Stephenie Meyer miatt. Nem kezdenék fejtegetésbe a vámpíros sorozat kapcsán, nehogy egy lófej köszönjön vissza reggel. Az Agave viszont csak kiadta valamiért ezt a könyvét. Amíg a Könyvmolyképzőnél el tudnám képzelni, hogy csak azért hozzák ki, mert az olvasótáboruk úgyis megveszi színvonaltól függetlenül, az Agave más tészta. Végül a kíváncsiságom győzött és azt kell mondanom, hogy ezt nem szabad kihagyni!

Elkezdtem olvasni és az előítéletek huss, elszálltak. A könyv döbbenetesen jó és kevésbé tinis romantikus, mint arra számítani lehet. Az is meglepő, hogy volt bátorsága egy olyan egyszerű ötlethez nyúlni, amit már előtte százan használtak, lerágtak, megrágtak, kiköptek. Jönnek az idegenek, a testrablók. Erre mindenki csak legyintene, ebből az elcsépelt alapból nem jöhet ki semmi jó. A helyzet azonban az, hogy a szokatlan perspektíva mindent megváltoztat.

A könyv kulcsa szerintem ugyanis a nézőpontban rejlik. A főszereplő személyében. A történetet E/1-ben az egyik idegen, a Vándor meséli. A földönkívüli bolygónk gyarmatosítása után, 4 évvel érkezett és egy különleges testet kapott. A kevés túlélők egyike volt Melanie, mielőtt elkapták és emiatt fontos emlékeket rejthet az elméje. Vándornak ezeket az információkat kell mellékesen kinyernie, de leginkább csak az unalmasan tökéletes életét élni. Az idegenek ugyanis elhozták a világbékét, pénzre nincs szükség és mindenki betegesen szabálykövető. Ezek a fura kis paraziták ilyenek. Lelkeknek hívják magukat, nagyon egyformák és békések. Ez a rész mondjuk elég mulatságos, de azért megpróbálja nekünk Meyer elmagyarázni, hogy létezhet olyan nézőpont, ahonnan ők úgy értékelhetik, hogy a parazitaság nem egy agressziót igénylő szakma. Nem utolsó sorban minden betegséget meg tudnak gyógyítani, ami természetesen hozzátartozik az utópiához. Merthogy ez egy utópisztikus mű, ha esetleg eddig nem említettem volna. A műfajhoz tartozó összes elemmel, emberiség kritika és egyéb blabla.

Tehát itt van Vándor, aki annak rendje és módja szerint belehelyeznek az új, emberi testébe. Mivel már az összes világot kipróbálta, amit eddig a lelkek megszálltak, gyakorlottan viselte a műtétet. Azonban az emberekről fura pletykák keringenek, amiknek valóság tartalmát kénytelen a saját testén megtapasztalni. A szokatlan intenzitású és széles skálájú érzelmekkel még csak-csak elbírna, de van itt egy nagyobb probléma. A test előző tulajdonosa, még mindig jelen van. Az emlékein kívül más nem maradhatott volna, de Melanie még nem adta fel. Igaz, csapdában van, de küzd a testéért és próbálja minél jobban elzárni az emlékeit, hogy ne akadjanak a túlélők búvóhelyére.

Az egyik legérdekesebb elem az agresszió bemutatása. „Romantikus tini könyvtől” szokatlan ez a mondanivaló. Többek között ezért is inkább scifi. Az utolsó 100 oldaltól eltekinthetnénk és akkor csillagos ötösre értékelném ebben a kategóriában. Tehát az agresszió. A büszke emberi faj egyik legnagyobb hibája, hogy nem meri beismerni, hogy mégsem kerekedett felül teljesen állati ösztön lényén. Félelem, bizonytalanság, harag és egyéb frusztrált állapot mind agresszív viselkedéshez vezet. Ez alatt nem csak a fizikai agressziót kell érteni.

Vajon ennél az írónál milyen mélységig értelmezhetjük a történéseket? Mennyire tudatos az eszközök alkalmazása? Csak a történet dinamikájához tartoznak ezek az elemek, vagy tényleg ennyire átgondolt a szerkesztettség? Ahhoz hogy ez a két erős személyiség egy szinten találkozzon, mind a kettőjüknek szinte bele kell halni a folyamatba. Először Melanienak a fajtája védelmében, majd a Vándornak a fajtájától való elszakadásáért. Az újjászületést az új név jelzi, amit a lélek viselhet. A sivatagban élő kis csoport a semmi peremén talált otthonra. A barlang pedig egy ősi állapot visszhangja.

2013 03 végére ígérik a film bemutatóját. Remélem, nem szúrták el azzal, hogy csak a szerelmi történetre fókuszálnak...
trailer

J. R. Ward – Megváltott szerető

Fekete tőr testvériség 06

„I love you forever didn’t always need to be spoken to be understood.”

Nem szeretnék senkit sem elkeseríteni, de a hatodik rész nagyon nem a kedvencem. Sok problémám adódott, körülbelül mindennel. Ez, az előző öt, pozitív hangnemű kritika után, hirtelen váltás, ezért szólok előre. Nem szeretném senkinek sem elvenni a kedvét, de... Most kezdem.

Phury.. A karakter már alapból idegesít. A testvérek közül a leggyengébbik, akinek ráadásul semmi mentsége sincs rá. Sajnos nem alkotott olyan frappánsat és kereket Ward, mint azt megszokhattuk tőle. Legalábbis én nem értem meg Phury önpusztítását és nem tudok megbocsátani neki. Csak egy függő, aki kifogásokat keres. Legalább ezzel tisztában van az írónő és megpróbál valami pluszt adni ehhez. A képzeletbeli barát ötlete nagyon jó, de valahogy ezt sem érzem eléggé kidolgozottnak, jól felhasználtnak. Annyi mindent tehetnének ők így együtt. Ami végleg kiverte a biztosítékot az, ami a testvérpár között lejátszódott. Phury éppen aktuális két szétesése közben Zadist fejére olvassa, hogy sosem köszönte meg neki, hogy kiszabadította. Mire az a válasz, hogy mert igazán nem mentette meg, mert neki ezzel együtt kell élnie és nap, mint nap megbirkóznia. Jajj, na ne már! Tehát Phury nagyon nem. A probléma pedig az, hogy ha nem szimpatizálok a főszereplővel, akkor lőttek az egésznek. 

Na és itt még csak kezdődnek a dolgok, mert itt van Cormia, akit már az előző könyv végén elrabolt a féllábú herceg. Elhozta, aztán teljesen idiótán viselkedett, a nyilvánvalóan halálra rémült Cormiát magára hagyta. Legalább az szerencsésen ki volt találva, hogy nem sitty-sutty szeretnek egymásba, pár nap vagy hét elteltével, mint más esetben a párok.

És mi a baj Cormiával? Hol is kezdhetném? Engem zavarnak ezek az életképtelen női karakterek. Az, aki ilyen elnyomásban, szigorú korlátok között nevelkedett és élt egyszerűen kizárt, hogy kitörjön. Vagy, akkor alapból kezelhetetlen volt, nem a kiválasztottak legjobbika. Ez a pár saját gondolat nem elég. Az pedig, hogy vacilál, hogy hogyan kéne viselkedni csak még rosszabb. Persze értem a koncepciót, de sajnos a végeredmény nem lett jó. Két ilyen elveszett, megzavarodott ember, akarom mondani, vámpír, kiválasztott egymásra találása annyira érdektelen. Egy kicsit sem drukkoltam neki. 

Inkább John az, aki igazán érdekelt. Egy ügyes kis csavarral kifejezetten izgalmassá válik az iskolai ellentét. Kicsinek indult a konfliktus, de sikerült nagyot robbantani. Az egész Harry Potter és Malfoy típusú dolog. A szőke, öntelt, kékvérű srác és a visszahúzódó, árva, de nagyon tehetséges fiú esete. Igen, sablonos, de nagy szó, hogy túl tud lépni, méghozzá a szokásos kegyetlen megoldásokat alkalmazva. Az egész könyvben ez volt a kedvencem. Annyira, hogy többször előre lapoztam, hogy lássam, mikor térünk már vissza erre a fiúkhoz. Grátisz, hogy John barátai is külön izgalmassá válnak. Végre valami jó hír, igaz?

A legbántóbb pedig egy olyan hiba, amit eddig remekül megoldott Ward. A több szálon futó események problematikája. Az egyéb történések eddig remek adalékot szolgáltattak és erősítették a fő csapásvonalat. Így vált kerek egésszé a könyv. Többször dicsértem, mert ez csak keveseknek sikerül. Most elérkeztünk oda, ahol az összetartásból inkább széthúzás válik. Annyira erősek lettek az egyéb események, hogy elnyomják a nemzővel kapcsolatos hajcihőt. Bár az egész annyira kiszámítható, hogy az már fáj. Phury is lehet az Őrzővel olyan amilyen és nem csap le az istennő haragja, hanem csak enged. Mert ezek a hatalmas erővel rendelkező lények ám ilyenek. Kiélvezik, hogy évszázadokon keresztül imádják őket, majd hirtelen átváltanak kedvesbe. Legalább kérhetett volna valami frappánsat cserébe.

Mindezek ellenére ismét el kell mondanom, hogy a sorozat nagyon jó. Igen, itt kicsit összejöttek a dolgok, de mindezek ellenére a könyv élvezhető, a sztori jó. A legjobb pedig az, hogy sikerült a végén behozni egy olyan új szereplőt, aki miatt alig vártam, hogy a következő könyvet elkezdjem olvasni.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség04

J. R. Ward - -Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05