J. R. Ward – Síron túli szerető

Fekete tőr testvériség 02

„- Vagyis örökre – mondta Mary, és átadta magát a szerelem földöntúli boldogságának.”

Az előzőekben nem is szóltam a borítóról! Röviden, lehetne jobb is, de nem rossz. Nagyon hasonlít az eredetire, két szín és egy kép, ahol a pár egyik tagja a másik nyakára lehel csókol. A lényeg pedig, hogy szépen fel van tüntetve, hogy a sorozat melyik része az. A címről pedig, hogy a testvériség tagjai mindenféle szeretők. Mindegyikhez tartozik egy jelző és akkor tádám, összeállt a cím. Itthon a fordítás miatt nem jött ki úgy, hogy mindig csak egy szó legyen, így van síron túli és életre keltett szerető is. Amúgy a kifejezések és tulajdonnevek magyarázatát nem tartom túl szerencsésnek az első oldalra tenni. Jobban mutatott volna, ha a szokásos módon készítettek volna hivatkozást az első magyarázatra szoruló szónál.

Ward stílusához tartozik, hogy nem fél változtatni, kicsi csalni. Sejthető, hogy a rosszarcú, agresszív férfi csak szeretetre vágyik és a skalpvadász szépfiú önbizalomhiánnyal küzd és mindenkinek csak az igaz szerelem hozhat enyhülést. A jól ismert karakterek azonban teljesen újjászületnek az írónő tolla alatt. Tartalommal tölti meg a bugyuta frázisokat. Amíg másnál csak mulattam a több száz éves cölibátus gondolatára Ward simán eladhatóvá teszi ugyanezt. A csalást pedig arra értettem, hogy első körben mást látunk. Vegyük Rhage esetét. Az első könyvben már megtudtuk, hogy ő a hihetetlen szépségű, filmsztárokra hasonlító harcos. Tisztában is van ezzel és pimasz mosolya a védjegyévé vált. Szexuális étvágyáról egyenesen legendák keringenek a faj tagjai között. Egyből megkapta a skatulyát. Ahogy természetesen a többiek is. Ward nagyon ügyesen játszik azzal, hogy így működik az ember agya. Sablonokban gondolkozunk, így elég tisztán látjuk a mellékszereplőket is. Amikor az egyik elő lép főszereplőnek, persze fordul a kocka és megtudjuk, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.

A romantika, és a mindent elsöprő szerelem kedvéért ezeknek a marcona, harcedzett katonáknak elég hiányos a szerelmi életük. A varázshoz feltétlen szükséges, hogy valamiben szüzek legyenek. Tehát legyen valami, amiben a kiválasztott nők elsők, mert persze, a szerelemben, az igaz szerelemben azok, na de akkor is kell egy kis plusz. Ezt amúgy elég jól kezeli Ward, nem fókuszál rá, így egy jó adalék. Egészen a 6. részig, de erről majd akkor.

A Síron túli szerető cselekményes, nagyon jó második rész. Igaz, az előző befejezés után arra számítunk, hogy Butch lesz most a főszereplő, ehelyett Rhage esik szerelembe. Ezzel persze csomó bonyodalom jár, nem elég, hogy egy ember, Mary a kiválasztott, még ráadásul halálos beteg is. Ez nagyon izgalmassá teszi a történetet, mert már az elején leszögezik, hogy nincs mit tenni.

A küzdelem pedig tovább folyik az alantasokkal, ami még erőteljesebb és érdekesebb az első résznél is. Rhage átka, a benne tomboló szörnyeteg jó plusz és ismét új szereplővel bővül a paletta. Ezek az elemek nem csak egymás mellé lettek dobálva, hanem szépen ki vannak dolgozva. Az írónő ügyességének köszönhető, hogy a több szál gördülékeny és követhető. Az Őrzőt kicsit jobban is megismerhetjük. Nagyon tetszik ez a görög mitológiára hasonlító rész. Talán kicsit lehetne még erőteljesebb. Több régi történet, átok, áldás stb. Itt még nem látszik, de a későbbiekben túl engedékennyé válik az Őrző.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward - Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03
J. R. Ward - Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

Devecseri Gábor - Állatkerti útmutató

Bakai Piroska rajzaival

Ajándék könyv kicsiknek

Ez a húsz darab kis rímes gyermekvers, Tréfás állatkerti útmutató címen is ismert. 1945 óta több generáció emlékezik rá szeretettel. Hozzám, a Bakai Piroska által illusztrált kiadás áll közel. Imádtam lapozgatni, nézegetni. Nálunk nagy kincs volt a könyv, vigyáztam mindegyikre, mégis ez a példány kicsit elrongyolódott a sok használattól.

Devecseri Gábor 1917-1971 között élt, író, műfordító, Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. A kedves, vicces kis versek között mindenki kedvencre lelhet és a kicsik is fontos szavakat sajátíthatnak el. Hiszen honnan tudhatnák meg mi az a márna, meg a marabú? Tisztelet a kivételnek, a National Geographic függőknek. 

Nálam a gyermek könyvekhez szervesen kötődik az illusztráció. Éppen ezért emeltem ki Bakai Piroska nevét. Réber Lászlóval ugyanis az egész nem ugyanaz. A jelenleg kapható kiadáshoz ugyanis ő készítette a képeket. Nekem sosem volt elég színes, kidolgozott. Már Janikovszky Évánál sem szerettem. Persze, ízlések és pofonok stb. stb.

J. R. Ward – Éjsötét szerető

Fekete tőr testvériség 01

„Kér valaki őszibarackot?”

A fura „műfaj”, a romantikus vámpírtörténetek megszületésénél J.R.Ward is tevékenyen közreműködött. Igen, ez még a sok ponyvábbnál is ponyvább könyv előtt volt. Már jó párszor említettem őt és most megint elővettem a könyveket, hogy megírjam miért is olyan jó ez a sorozat.

J.R. Ward, Jessica Bird írói álneve, aki leginkább csak magának írt, amíg meg nem ismerte későbbi férjét, és bíztatására komolyabban kezdet foglalkozni az írással. Legalábbis saját bevallása szerint így történt. 2002-ben jelent meg első könyve. Három évvel később, 2005-ben pedig elkezdődött a fekete tőr testvériségének története. Jelenleg 11 kötetnél tart és 2009-ben került piacra a Bukott angyalok sorozat első része is, ami egy újabb sorozat. Az évszámokat elnézve kicsit elhamarkodott volt az a kijelentésem, miszerint a műfaj kezdetén már jelen volt, pontosítanom kéne. A történet igaz, 1976-ban az Interjú a vámpírral megjelenésekor kezdődött, de igazán a 90-es években alakult ki a mára paranormális románc néven futó műfaj. 2005-ben túl vagyunk ezen, de a dömpingben itt már nehéz kiemelkedni, újat alkotni. Na, ebben erős Ward, annyira, hogy Lara Adrian is őt követi és még többen a futottak még kategóriában. (ahova  asorozata folytatásával Adrian is beküzdi magát) Amúgy, amikor az első könyvet megvettem meg voltam győződve róla, hogy Ward férfi. Majd amikor befejeztem, meg voltam lepve, hogy milyen jó az egyensúly a szerelmes és a harcos részek között.

Az első könyv, igazi első rész. Bár annyira jó, hogy ez fel sem tűnik. Az ember gyorsan felülemelkedik a sablonokon, hibákon. Csak később, a sorozat többi kötete után érződik, hogy ez még tartalmazza a kezdeti sallangokat. Gondolok itt például a karakterekre. A mindent elemésztő szerelem ugyanis nem másra, mint a vámpír királyra és a származását még nem ismerő, átváltozás előtt álló (így még emberként élő) lányra csap le. Beth nem mellékesen újságíró. Bocsánat, hogy ismételnem kell magam, de tényleg ki nem állhatom, hogy ez most ilyen felkapott szakma. De legalább itt nincs annyira elszúrva. Az pedig, hogy a király az első könyv főszereplője a továbbiakban is kulcsszerepet játszhatna. Merthogy az alap sztori az, hogy a vámpír társadalom széthullott és a könyvekben (többek között) a lassú felemelkedésnek lehetünk a szemtanúi. Csakhogy Wrath amúgy egy jó darabig semmi nagy horderejűt nem tesz. Szerintem a 6. könyvig nincs sok értelme a királynak. Ezért csak a sablonos választásnak tudható be személye.

A könyv egészén érezhető az átgondoltság és az, hogy nagyon nem akar a többi unalmas, kiszámítható ponyvára hasonlítani. Már a felütésen érezhető, hogy ez most jó lesz. Nem egy megszokott helyzetben találkozunk a szereplőkkel és a reakciójuk sem az, amire számítanánk. Beth hazafele tart, amikor elkapja két férfi és meg akarja erőszakolni. Wrathot eközben megkéri az egyik harcostársa, hogy segítse át félig ember lányát az átváltozáson. A király kerek perec nemet mond. 

Az teszi igazán élvezhetővé a történetet, hogy nem szűkül be, hogy csak a két kulcsfigurával foglalkozzon. Így elkerüli, hogy giccsesen, nyálasan csöpögő és unalmas legyen. A főszereplőknek van múltja, találkozásuk előtt nem éltek hermetikusan elzárva. Mert sok történetnél az a baj, hogy teljesen olyan érzése van az embernek, hogy az alapvető háttér infókon kívül nincsenek kidolgozva, nem élnek igazán. Csak hopp, hirtelen feltűntek a légüres térben egy gyenge skicc közepén landolva és akkor most, durr bele. De nem, Wrathnak ennie kellett az elmúlt pár száz évben és azalatt egy másik nőből táplálkozott. Jó, persze nem lehet ennél tovább menni és nyilván, hogy a táplálkozással járó szexuális túlfűtöttség ebből a kényszerkapcsolatból hiányzott. Bellára meg mindenki rá van indulva, hiszen gyönyörű. Ez pedig nem csak a mindenki járni akar vele kategóriát jelenti, hanem a főnöke kissé tolakodó viselkedését, a majdnem erőszakot is magába foglalja. Innen is látni lehet, hogy Ward tényleg jó. Nem szájba rágós, nem egy síkú, ami a sorozat írásnál igazi előny.

A következő plusz pont pedig azért jár, mert a jókon kívül a rosszakat is megismerjük. A fekete tőr testvériség ugyanis harcban áll a fajukat tizedelő alantasokkal. Ezeket a lelketlen lényeket a főgonosz, Omega teremti, hogy kiirtsák a vámpírokat. Mr. X a főalantas tagokat toboroz a harchoz. Persze van összecsapás, meg sebesülés, meg minden, ami kell. Ide tartozik az, hogy a mellékszereplők felett sem siklik el. Több nézőpontot is megismerünk, így színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb. Jó látni, megérteni, hogy kit, mi motivál.

A testvériség tagjairól könnyen kitalálható, hogy a következőkben párra lelnek, de szerencsére nem ilyen egyszerű a történet. Ward ügyes megoldásokkal gondoskodik róla, hogy folyamatosan új szereplőkkel bővüljön a sor és attól sem fél, hogy feláldozzon valakit. Ez már itt, az első könyvnél kiderül, így a továbbiakban könnyen fenntartható a feszültség. Nem feltétlenül a szokásos ritmusban zajlanak az események. Az Éjsötét szerető vége felé van két szereplő, akik közelebb kerülnek egymáshoz. Logikusan várnánk, hogy a következő könyv majd róluk szól, de nem, még egy jó darabig tartalékosként várnak.

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04

J. R. Ward - -Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05

Iain M. Banks – Anyag

„Otthon – dúdolta -, édes otthon…”

Igazán agyzsibbasztóan ütős. Egyszerűen minden egyes szó, a könyv összes eleme a helyén van. Most értem a végére, de a legszívesebben újra kezdeném. A teljesség kedvéért azért elmondom, hogy ez nem csak az élmény miatt van így. A Banks által felépített világ a történet legvégére válik teljessé. Érdekes lenne úgy olvasni, hogy már a legelején is tisztában vagyok a részletekkel.

Most, az írás közben vettem észre, hogy annyira lehengerelt a befejezés, hogy az epilógust elfelejtettem elolvasni. Pedig az utolsó bekezdést többször is átvettem. Az első körben, mert „Mi van?”, a másodikban „Jaaa, akkor még egyszer, kicsit több átérzéssel” aztán már csak a lendület vitt. Hát, eddig csak a végéről beszéltem, pedig az elején illik kezdeni.

Banks legújabb Kultúra könyve sem könnyű olvasmány. Ahogy ezt már megszokhattuk. Ez egy nagy ívű kijelentés volt, mert én lazán elfelejtettem, hogy ez nem a gyere cipó, hamm bekaplak kategória. Ezért, amikor este kezdtem olvasni nagyon nehézkesen tudtam csak követni. A stílus, a világ kezdetben amúgy is fokozott figyelmet követel, hogy belerázódjunk. Nem mintha mentegetném magam, ez csak egy ténymegállapítás. Mindamellett az epilógus (igaz, pár oldalban összegzi a könyv egyik legfontosabb mondanivalóját), kicsit zavaros. Pontosan az, hogy ott is egy csatáról van szó, majd aztán az első fejezetben is és önkéntelenül is megpróbálja az ember összekötni a kettőt.  Hirtelen sok az idegen faj is. A lényeg, hogy nem csak érdemes, de nem is lehet fáradtan olvasni.

Ez egy különleges sci-fi, ami egyben utaztató regény is. A főhős, pontosabban az antihős Ferbin nekivág a hazájának, a bolygónak, majd a galaxisnak, hogy segítséget kérjen. Ismeretlen tájakon, különböző fura fajokkal találkozva, fokozatosan nyílik ki a világ az ifjú trónörökös előtt. Az olvasó pedig újra és újra rá van kényszerítve, hogy elgondolkozzon az egyén, vagy éppen az emberiség fontosságán. Mindeközben az összes nagy kérdés sorra kerül: Van Isten? Mi az élet értelme? Ferbint, elkíséri hű szolgája Choubris Hols is. Ezzel a fogással egy igazán könnyen használható eszköz kerül az író kezébe. Hols egyszerű életszemléletével, faragatlanságával az etikettet megkerülve időt és energiát spórol az író önmagának és az olvasónak is. Kiemelném egyik kedvenc részemet, hogy kicsit érthetőbbé tegyem. Egyik úticéljuknál vendéglátójuk kifejti, hogy pusztán erkölcsi megfontolás alapján nem lehet az a tézis igaz, hogy a világ egy szimuláció része. Ahogy az sem lehetséges, hogy isten létezik. („Miféle isten szerkesztené úgy az univerzumot, hogy teremtményeit lépten-nyomon megnyomorítsa?”) Az egyszerű, de nagyszerű replika Holstól: „Hát, uram – kezdte -, én inkább maradok az istenes változatnál. Tudja fene, az valahogy jobban megnyugtat.

Amit nagyon szerettem még és nagyszerűnek tartok, az a hagymabolygók ötlete. A mesterséges bolygó gondolata már nem nagy újdonság. Szinte említésre sem méltó, ha valahol találkozunk vele. Azonban ekkora csavarral már egy teljesen új dologról beszélhetünk. Legalább annyira összetett a történelmük, mint a szerkezetük. Egy ilyen csodás építményt nem is hozhatott létre más, mint egy isten. Pontosabban egy olyan faj, ami annyira régen élt, hogy már bármit lehet mondani róluk. Ezek a fátyollények 4096 ilyen bolygót alkottak és a galaxis peremén, azt behálózva helyezték el őket. A hagyma-szerűen felépülő szinteket folyadék tölti meg, ha a védelmi rendszer működésbe lép. Így erőmezőt vonhatnak a galaxis köré. Eredeti céljuk nem teljesedett be. A védelmi rendszerre sosem volt szükség. Az építők egymillió évvel később kihaltak. Bár azt beszélik, hogy egy-egy fátyollény lakik a hagymabolygók magjába. Amikor a történetünk játszódik már csak 1200 ilyen bolygó maradt. Az óriási gépeket megöröklő fajok pedig kitalálták, hogy mire használhatnák fel őket. Lakhatóvá tették a szinteket.

A központi szereplő, Ferbin a Sursamen nevű hagymabolygó nyolcadik szintjének királyi családjából származik.

Teljesen elfogultan állíthatom, kötelező olvasmány.




Iain M. Banks – A száműző

Iain M. Banks – Ellentétek