366 mese sorozat

Andrée Bertino, Fredo Valla - 366 és egy tucat történet az állatokról

Gianni Padoan – 366 és egy tucat mese

Ajándék könyv kicsiknek

Nagyban megkönnyíti az esti meseválasztást, ha meg van a 366 mese sorozat egy darabja. Persze az ötlet, hogy egy egész évet ki lehet vele húzni, kicsit túlzás. Egy fárasztó nap után azonban remek alternatívájául szolgál a hosszabb történeteket tartalmazó könyveknek. Még az sem baj, ha elhangzik a csak még egyet c. kérlelés, mert maximum két perc felolvasni a következő kis mesét.

A Móra Ferenc Könyvkiadó jó pár kötetet megjelentetett, létezik 366… sőt több állatmese, 366… sőt több kérdés és felelet, 366 történet a világ csodáiról, 366 és négy történet a természetről, 366 és egy tucat történet az állatokról, 366 és egy tucat mese. Sajnos már csak antikváriumok kínálatában találhatók meg a könyvek. Nem tudom, hogy mi lehetett az oka annak, hogy többé már nem adják ki őket. Pedig remek, tartalmas ajándék a szép, kemény kötéses, rengeteg mesét tartalmazó könyv. Érdemes antikváriumból beszerezni, vagy esetleg egy ismerőstől kölcsön kérni.

366 és egy tucat mese

Klasszikus meséket tartalmaz ez a kötet. Grimm, Andersen, La Fontaine, Dickens, Aiszóposz és számtalan népmese található kicsit átdolgozva a könyvben. Minden történethez elmaradhatatlan illusztráció tartozik. Havonta egy mese két oldalas terjedelemben, kiemelt helyen szerepel, Hamupipőke, Hófehérke és a hét törpe, Csipkerózsika.

366 és egy tucat történet az állatokról

Az ismeretterjesztő történeteket tartalmazó könyvet a kiadó hat éven felülieknek ajánlja. A kicsik sok érdekességet megtudhatnak, mit jelent a pedigré, ki fedezte fel az őslényeket, hogy költ a pingvin, kinek a rokona a lamantin. Szerteágazó ismereteket tartalmaz, sokszor egy-egy már ismert meséhez kapcsolva a tudást. Az állatokat minden alkalommal a képen is megnézheti az kis olvasó. Az informatív rajzokon látható a hódok gátjainak felépítése, a kenguru erszényben való fejlődésének szakaszai, a selyemlepke bábja.

J. R. Ward – Feloldozott szerető

Fekete tőr testvériség 05

„Az életbe, ahol most volt, ahová született… és amiért most, életében először hálás volt, hogy az övé.”

Szerencsére nincs halogatás és a 4. kötet után Vishous kerül górcső alá. Egy egész könyvön keresztül vágyódott Butch után és most megtudhatjuk, hogy ezen az a tény semmit sem változtatott, hogy a férfi megházasodott. A helyzeten pedig csak ront, hogy egy házban élnek. Persze igazából nem is a másik férfi vonzza. Első körben az igaz barátság érzése vitte tévútra, majd a bensőséges kapcsolat iránti vágyódás, amit elég közelről tapasztal meg így, egy fedél alatt az ifjú szerelmes párral. Legalábbis ez derül ki az érzések boncolgatása közben, hiszen valahogy meg kell ideologizálni a helyzetet. Finomít Ward, hiszen az, hogy Vishous biszex és kész, nem lenne elég.

Az alantasokkal folytatott harc kissé a háttérbe szorul és a vámpír társadalom pofozgatása kerül előtérbe. Az Őrzőről meglepő titok derül ki, aminek kapcsán megváltozik a szerepe. Véleményem szerint nem jó irányba. A vámpírok istennője maradjon csak éteri, elérhetetlen magasságban és büntesse meg a tiszteletleneket. Ez már Butch átváltozásakor is felrémlett. Valahogy az összes testvér féli, de csak nem figyelnek és hibáznak, majd mindenkinél az a kifogás, hogy nagyon kedvelheti, mert elnézi neki. Az elején tetszett, amikor kemény volt és megbüntette Rhaget, aki megszegte a szabályokat és egy embert hozott a testvériség falai közé. Most meg mást sem tesz, csak engedményeket és ez a következőkben sem változik majd. 

Vishous kissé gyenge története mellett most több erősebb szál is szövődik. Csak a félreértés elkerülése miatt: a történet persze nem az általános értelemben véve gyenge. Arra gondolok, hogy az átlagosan igen erős előző részekhez képest, ez kicsit gyengébb. Ezt ellensúlyozzák a V-vel kapcsolatos egyéb történések és John boldogulásának részletei. A fiatal fiú szépen, lassan csak felkúszott az értékelhető kategóriába. Eleinte zavart, hogy ő az apuka, csak mégsem és mikor derül már ki valami. Aztán, hogy hiába vártam, nem nagyon történt semmi olyasmi, amire számítottam volna valahogy John egyre kevésbé volt idegesítő. Lassan elfelejtettem, hogy ő volt az a szerencsétlen, éhező, nyomorgó fiú, aki biciklivel követ idegen nőket hazáig. A hatodik könyvben már kifejezetten összebarátkoztam vele és drukkoltam, hogy a hetedikben főszerepet kapjon.

Még volt egy kis apróság, amit hiányolok. Jó lett volna többet hallani Marissa munkájáról. A bántalmazottakat segítő intézmény egy nagy csomó új lehetőséget tartogat. Persze, persze most a kiválasztottak vannak soron, már ami a női szereplők létszámának bővítését illeti. Csak érdekes lenne, ha végre látnánk, hogy milyen a kapcsolat a házban élők között. A feleségek kicsit háttérbe szorulnak. Mary, Bella barátnők voltak. Új életükben mégsem utal erre semmi. Bár már így is kezd zavaróvá válni az egyre több és egyre részletesebb szál, talán sokat kérek. A lényeg, hogy engem ez jobban érdekelne, mint az elittel folytatott csatározás.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03

J. R. Ward – Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség04

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Életre keltett szerető

Fekete tőr testvériség 04

„A család az élet igazi értelme.”

Az előző részeknél dicsértem a kiadót, hogy végre egy sorozat, ahol a címlapon látni, hogy melyik darabról van szó. Itt elérkezünk ahhoz a kötethez, ahol valami érthetetlen ok miatt megszabadulnak ettől a jó szokásuktól. Zavaró. Nagyon. A fura színválasztás is, ami szintén eltér a megszokottól

Az előző kötetben ismét bebizonyította Ward, hogy nem feltétlenül ragaszkodik a szereplőkhöz, ami izgalmassá teszi a továbbiakban is. Szegény kis Johnnak nem lett egy csapásra könnyű az élete azzal, hogy kiderült vámpír és a testvériség a szárnya alá vette. Most, hogy már elég rég óta ismerjük, annyira drukkolunk neki, hogy alakuljon át végre, de a helyzet az, hogy a hangulat fokozásának mestere az írónő. Nem sieti el, hogy pontot tegyen az egyéni történetek végére és, ha úgy is tűnik, hogy valami kifutott, lehet csavar egyet rajta. Komolyan, ki gondolta volna, hogy a terhes feleség feláldozható?

Itt, a negyedik kötetnél kezdődik el a világ kikerekedése. A különböző szálak egyre erősebbek, már nem csak a főesemény kísérőjeként futnak, mellékesen. Igaz, az előző kritikákban már említettem, ez az egyik erőssége ezeknek a történeteknek. Itt azonban az eddigieknél is hangsúlyosabbakká válnak a mellékes események is. Hosszan futnak és erre nincs is jobb példa, mint Butch O’Neal története. Az első részben megismert zsaru most végre főszereplővé válik. A könyvet olvasva kiderül, hogy megérte ennyit várni. Annyi plusz jön még az alap szituációhoz, hogy szinte nem is számít, hogy egy régi ismerős. Persze nem lehet minden tökéletes, Marissa története kiszámíthatóan alakult és engem személy szerint kissé idegesít a karaktere. A szigorú szabályok között nevelkedett nő, aki végre megtalálja önmagát. Hajj, ennél jobban csak a 6. kötet főhősnője irritál, de ott azért az átlagosnál több problémám is akad majd.

Az, hogy hamar kiderül, talán kicsit erős állítás lenne, de úgy érzem így is megtehetem, hogy beszélek róla. Vishous és Butch kapcsolatáról van szó. V ugyanis kicsit többet érez barátságnál. Ami első körben annyira meglepő, hogy így visszaugrott a szemem a sor elejére, hogy ezt most csak én értettem így, vagy tényleg ez volt odaírva? Persze az egész olyan komplex, hogy később bőven menthető. Megint eljutottam oda, hogy a rossz oldalnak drukkoltam. Szegény V, igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. Aztán elgondolkoztam az egészen és le a kalapom Ward előtt. Nem, nem vennék olyan könyvet, ami két férfi szerelméről szól. Sőt, nem indítana el bennem semmit, ha direktben erről olvasnék. Persze, így teljesen más a történet és a továbbiakban is bizonyítani tudja Ward, hogy ha jó a szerelmi szál, lényegtelen, hogy kik között szövődik. Persze a beteljesüléssel adódnak problémák, hiszen azért van, ami megoldhatatlan. Jó tudni azért, hogy van egy határ. Egy dolog a szerelem és más a testiség, amivel nyilván a női olvasók nem nagyon tudnának azonosulni.

Azzal viszont gondom akadt, hogy halvány lilám sincs, hogy mit jelent, és mikor lesz már elmagyarázva, hogy mi a csuda az a manipulátor? Rehvengeről, Bella testvéréről kiderült, hogy közéjük tartozik azért, hogy ne uralkodjon el rajta az ösztönös oldala, gyógyszereken él. De hogy pontosan miért vannak ők, mit tehetnének, miért rejtőznek? Na, ezeket nem tudom. Így zavar, hogy valamit én nem értek, nem fogtam, vagy mi történt? Nekem nem teljes.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02

J. R. Ward – Megsebzett szerető, Fekete tőr testvériség 03
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05 

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06

J. R. Ward – Megsebzett szerető

Fekete tőr testvériség 03

„Bella… és… Nalla.”

Határozottan érződött a második résznél, hogy Ward komoly, több kötetes szerződést kapott. Az elrabolt vámpírlány, Bella története ugyanis nem ér véget ott. Ez után természetes, hogy a Megsebzett szeretőben ő és Zsadist kerül a középpontba. Ez az erős szál azt is megengedné, hogy a két kötet egy könyvnek a két része legyen. Ez alapján sejthető, de azért elmondom, hogy nem nagyon kellemes úgy olvasni őket, hogy sok időt hagyunk a két könyv között.

Szerencsére szinte azonnal megmentik a lányt, nem kell sokat várni. Az első kifogásolható dolgok itt kezdődnek. Ezek az apró hibák mostantól minden könyvben visszatérnek. Amíg keresték Bellát Z állandóan a lakására járt. Igaz, jelképesen már eltemette a családja, ő mégsem adta fel a keresést. A megmenekítés pillanatától fogva birtoklóan viselkedik és akkor még egy jó ideig kérdezgetik, hogy most mi van? Bár azért itt jelent egy kis pluszt, hogy Z-ről legalább azt hiszik, hogy inkább vadállat, mint nem. És itt a következő probléma, ami miatt megint kicsit kilóg a lóláb a következőkben: mindenkinek van egy sötét titka, ami teljesen más fényt vet rá, ha kiderül. Bár ismét meg kell védenem Wardot, mert nem ragad le az egyszerű, felszínes problémáknál. Persze, össze lehet foglalni pár mondatban őket, de tartalmat ad nekik.

Zsadist története rájátszik a „szelíd erőszak” c. alapvető női fantáziára. (Legalábbis a 2. részben, de itt majdhogynem fordítva lett és Bella kényszeríti.) Már maga a szerelmes vámpír történetek is ezen a mezsgyén haladnak, de ez a karakter önmagában is ezt hozná alapból. Hát igen, sajnos csak akkor, ha sablonos megoldást keresne az írónő. Így számomra kevésbé élvezhető, kicsit túljátszott az egész. Volt olyan rész, ahol már tényleg megsajnáltam szegény Zsadistot és csak azt akartam, hogy Bella menjen szépen haza, vagy válassza Phuryt.

A névvel kapcsolatban pedig zavaró, hogy a Zsadist rövidítése csak Z. Azzal egyet értek, hogy a rendes rövidítés, Zs fura lenne. Ezért illenék a nevet a magyar nyelvhez idomítani, legyen Zadist. Akkor nincs gond a Z-vel, így azonban kissé bakis a dolog.

John történet e is folytatódik és a bártulajdonos, dílerről is újabb érdekes dolgok derülnek ki. Kedvenc alantasom O is nagyot alakít. Nagyon frappáns okok miatt kell Bellának a testvériség szállásán maradnia. Tehát eseményben most sincs hiány.

J. R. Ward – Éjsötét szerető, Fekete tőr testvériség 01

J. R. Ward – Síron túli szerető, Fekete tőr testvériség 02
J. R. Ward - Életre keltett szerető, Fekete tőr testvériség 04
J. R. Ward - Feloldozott szerető, Fekete tőr testvériség 05 

J. R. Ward – Megváltott szerető, Fekete tőr testvériség 06