„Because we want
it.”
Felháborodva eszméltem rá, hogy nálunk egész áprilisig
húzzák a Warm bodies bemutatását. Már az első trailer után egész oda lettem az
újító ötletért, hogy a zombi fiúra rátalál a szerelem. Tehát hónapok óta várom,
hogy a moziba kerüljön és tényleg széles vásznon szerettem volna látni, erre
ez?!? Na, de így találtam rá a könyvre.
Isaac Marion első könyve hatalmasat robbant. Pedig kezdetben
nem volt több, mint egy kilenc oldalas novella, I am a zombie filled with love
címmel. A fiatal (és nagyon szimpatikus) író rájött, hogy ennél sokkal több van
az ötletben. De még mennyire! Végül egy szó szerint, világmegváltó szerelmi
történet kerekedett belőle.
Annyira gördülékeny olvasmány, hogy egy fél nap alatt
végeztem vele. Hiába tudja az ember, hogy nagy valószínűséggel hova fut ki az
egész, mégis kíváncsi. Például én nagyon féltem, hogy kicsit eldrámázza a
történetet és R-nek meg kell halnia a végén. Tehát, a stílus. Valahogy olyan
kellemes. Pihe könnyű és mégis fájdalmas. Persze nem kell annak lennie, aki
csak a szórakozásra vágyik, az simán kizárhatja a mélyebb vonalat, mert sehol sem
törli arcon, amolyan most akkor megmondom a tutit c. rész. Persze, azért ott
van. A keserédesség, fanyar humor és a gördülékenység teszi igazán élvezhetővé.
A meglepő felvetés, hogy egy zombi gondolataiba látunk bele fél perc után
teljesen természetessé, fogyaszthatóvá válik.
Valószínűleg nem véletlen, hogy Stephanie Meyer dicsérő
szavai állnak a borítón, hasonló kategória, de nem, nem a Twilight, hanem
sokkal inkább a Burok az, amivel összecseng. Nyilván nem az alap ötletre
gondolok, hogy az ősi rém legyen a szerelmes. Mert igaz, ez közös pont, bár
Meyer előtt is komoly kultúrája volt a vámpír történet romantikus, erotikus
feldolgozásának, így nem nevezném újítónak, amíg Marion előtt még nem
próbálkozott senki hasonlóval. (igaz, Frankeinstein szörnye is nőt akart és
kezdetben R is a saját fajtájából választott, hogy kipróbálja a szerelmet)
Szóval a Burokra hasonlít, mert R-ben is ugyanazok a körök játszódnak le, mint
Melanie testébe helyezett Vándorban. A szerelem kezdetben nem az övé, csak a
helyzet hozza úgy, hogy mégis sajátjaként éli meg az érzelmet. (Természetesen
ehhez különlegesnek kell lenni.) Emlékeket kap, ami a test(résszel) járt,
aminek az életét köszönheti (ki így, ki úgy egyikük táplálék, másikuk burok
formájában). Mindemellett a hangvétel is összecseng. Bár, a Warm bodies negyed
annyira sem szerelmes regény.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy R az irodalomtörténet egyik
olyan karaktere, aki a legfurcsább jellemfejlődésen megy át. Plusz, ezt nem
kell nagyítóval keresni. Az akarat és a szerelem erejével új fajta zombi válik
belőle. Persze a klasszikus felnőtté válás szabályait alkalmazva. Így a szükségletek
és érzelmek koordinálása. A jó és rossz közti különbség tétel. Az emlékekből
való építkezés. A felelősség válalás, önkifejezés. Ezeket mind, mind meg kell
tanulnia, még sok más mellett. Hamar el is érkezünk a központi gondolathoz.
Merthogy R nem egyszerűen tanulja meg a dolgokat. Nem egy magától értetődő
folyamat részeként. Fel kell, hogy merüljön benne a vágy, majd tennie is kell
érte
Nem véletlen, hogy egy akaratszegény társadalom romjain
játszódik a történet. Egy változásra, megújulásra képtelen faj kihalásának
küszöbén. Hogy egy passzoló képzavarral éljek, hiszen mindenki tudja, hogy
erősebb kutyának áll a zászló. Lényegtelen, hogy a probléma nem szűnik meg, de
egyetlen igazi „megoldásként” csak az erőszak létezik. Azt a tényt pedig
egyszerű figyelmen kívül hagyni, hogy az eredmény, amihez ez vezet nem oldja
fel az eredeti konfliktust. Persze sokkal egyszerűbb a többséghez tartozni és
szimplán elfogadni a helyzetet. Hiszen az emberbe kiskoruk óta nevelik, hogy
van az a kikerülhetetlen „ez van és csak mert” faktor. Nyilvánvaló, hogy nem
kevés erőre, bátorságra van szükség az alapvetések megkérdőjelezéséhez. Majd ez
nem is elég, mert a válasszal, új megoldással kell előállni, amúgy nem ér
semmit az egész. A könnyebb kivitelezéshez pedig Marion mutat utat, aki (a
történet alapján) úgy gondolja, hogy a barátok segítenek az akadályok
leküzdésében. Sőt, a végső konklúzió ezen a téren az volt, hogy ha az agyalás
nem vezet előre, bele kell vágni és majd lesz valahogy. Ahogy az én apukám
szereti mondogatni olyan még nem volt, hogy nem volt sehogy.
