Stephenie Meyer – A burok

Mi lehet a Twilighton túl? 

 „-A legfurcsább- helyeselt.”

Hosszan szemeztem a könyvvel, mielőtt rászántam magam. Éppen annyira érdekelt, mint amennyire féltem tőle. Stephenie Meyer miatt. Nem kezdenék fejtegetésbe a vámpíros sorozat kapcsán, nehogy egy lófej köszönjön vissza reggel. Az Agave viszont csak kiadta valamiért ezt a könyvét. Amíg a Könyvmolyképzőnél el tudnám képzelni, hogy csak azért hozzák ki, mert az olvasótáboruk úgyis megveszi színvonaltól függetlenül, az Agave más tészta. Végül a kíváncsiságom győzött és azt kell mondanom, hogy ezt nem szabad kihagyni!

Elkezdtem olvasni és az előítéletek huss, elszálltak. A könyv döbbenetesen jó és kevésbé tinis romantikus, mint arra számítani lehet. Az is meglepő, hogy volt bátorsága egy olyan egyszerű ötlethez nyúlni, amit már előtte százan használtak, lerágtak, megrágtak, kiköptek. Jönnek az idegenek, a testrablók. Erre mindenki csak legyintene, ebből az elcsépelt alapból nem jöhet ki semmi jó. A helyzet azonban az, hogy a szokatlan perspektíva mindent megváltoztat.

A könyv kulcsa szerintem ugyanis a nézőpontban rejlik. A főszereplő személyében. A történetet E/1-ben az egyik idegen, a Vándor meséli. A földönkívüli bolygónk gyarmatosítása után, 4 évvel érkezett és egy különleges testet kapott. A kevés túlélők egyike volt Melanie, mielőtt elkapták és emiatt fontos emlékeket rejthet az elméje. Vándornak ezeket az információkat kell mellékesen kinyernie, de leginkább csak az unalmasan tökéletes életét élni. Az idegenek ugyanis elhozták a világbékét, pénzre nincs szükség és mindenki betegesen szabálykövető. Ezek a fura kis paraziták ilyenek. Lelkeknek hívják magukat, nagyon egyformák és békések. Ez a rész mondjuk elég mulatságos, de azért megpróbálja nekünk Meyer elmagyarázni, hogy létezhet olyan nézőpont, ahonnan ők úgy értékelhetik, hogy a parazitaság nem egy agressziót igénylő szakma. Nem utolsó sorban minden betegséget meg tudnak gyógyítani, ami természetesen hozzátartozik az utópiához. Merthogy ez egy utópisztikus mű, ha esetleg eddig nem említettem volna. A műfajhoz tartozó összes elemmel, emberiség kritika és egyéb blabla.

Tehát itt van Vándor, aki annak rendje és módja szerint belehelyeznek az új, emberi testébe. Mivel már az összes világot kipróbálta, amit eddig a lelkek megszálltak, gyakorlottan viselte a műtétet. Azonban az emberekről fura pletykák keringenek, amiknek valóság tartalmát kénytelen a saját testén megtapasztalni. A szokatlan intenzitású és széles skálájú érzelmekkel még csak-csak elbírna, de van itt egy nagyobb probléma. A test előző tulajdonosa, még mindig jelen van. Az emlékein kívül más nem maradhatott volna, de Melanie még nem adta fel. Igaz, csapdában van, de küzd a testéért és próbálja minél jobban elzárni az emlékeit, hogy ne akadjanak a túlélők búvóhelyére.

Az egyik legérdekesebb elem az agresszió bemutatása. „Romantikus tini könyvtől” szokatlan ez a mondanivaló. Többek között ezért is inkább scifi. Az utolsó 100 oldaltól eltekinthetnénk és akkor csillagos ötösre értékelném ebben a kategóriában. Tehát az agresszió. A büszke emberi faj egyik legnagyobb hibája, hogy nem meri beismerni, hogy mégsem kerekedett felül teljesen állati ösztön lényén. Félelem, bizonytalanság, harag és egyéb frusztrált állapot mind agresszív viselkedéshez vezet. Ez alatt nem csak a fizikai agressziót kell érteni.

Vajon ennél az írónál milyen mélységig értelmezhetjük a történéseket? Mennyire tudatos az eszközök alkalmazása? Csak a történet dinamikájához tartoznak ezek az elemek, vagy tényleg ennyire átgondolt a szerkesztettség? Ahhoz hogy ez a két erős személyiség egy szinten találkozzon, mind a kettőjüknek szinte bele kell halni a folyamatba. Először Melanienak a fajtája védelmében, majd a Vándornak a fajtájától való elszakadásáért. Az újjászületést az új név jelzi, amit a lélek viselhet. A sivatagban élő kis csoport a semmi peremén talált otthonra. A barlang pedig egy ősi állapot visszhangja.

2013 03 végére ígérik a film bemutatóját. Remélem, nem szúrták el azzal, hogy csak a szerelmi történetre fókuszálnak...
trailer