„Ahogy a buli magasabb fokozatba kapcsol, messzire, a folyó
közepébe hajítom a zsinórt, és folytatom a horgászást, kiélvezve a hűs szellőt
és a sült hal illatát, izgatottan várva a már a pikáns mesék és boldog emlékek
felidézésével megtűzdelt éjszakát, ami rég elveszett, szeretett barátaim
társaságában tölthetek.”
Egyszerűen csak szomorú vagyok, hogy nem jött be. Hiába
bizakodtam, mert láttunk már olyat, hogy a 3. rész mentett meg egy sorozatot,
de ez most nem növeli a kivételek táborát. Darren Shan jó ifjúsági regényeket
ír, de ez sajnos nem elég.
Tíz év alatt Capac meggyengült. Az meg hogy lehet? Jó,
persze kapunk rá magyarázatot, de hát elég zsenge. Nem akarok nagyon bele
menni, mert érződik az átgondoltság és a munka a történetben, de valahogy nem
mond semmit. Al nem elég erős karakter, hogy ismét főszereplővé váljon, még
Paucar Wamiként sem.
A kedves inka papok ellen meg nem sikerült engem
fellázítani. Nem érzem, hogy jogos lenne az a mély ellenszenv, amivel minden
szereplő viseltet irántuk. Ez pedig nagy probléma és jelentősen visszavet
abban, hogy élvezzem a könyvet, hiszen ez egy alap tézis lenne a megfelelő
befogadáshoz. Az meg, hogy miért lenne annyira szörnyű édes kettesben Alnak és
Capacnak a várost irányítania, nem fér a fejembe. Meg miért nem mondanak igent,
aztán majd kitalálnak valamit. Vajon csak én csömörlöttem meg a harmadik
kötetre? Hiszen vártam, hogy végre-valahára kiderüljön valami ezekről a
titokzatos emberekről, és amikor kibukik az igazság hát inkább fedte volna
jótékony homály. Ugyanis nem nagy ügy az egész.
Ehhez jön még, hogy nincs nagy csavar az eseményekben.
Lehet, hogy eléggé edzett vagyok és már túl magasan van a tűrésküszöböm, de
semmi sem üt nagyot. Ide tartoznak az inkák, a bosszút esküdött rendőr, Capac
eltűnése és szerelmi önfeláldozása. Még a nagynak megálmodott harcjelenet sem
nyeri el a tetszésemet. Legalább egy kicsit belecsöppenhettünk volna a csihi-puhiba.
De Shan csak abban jó, ha egy valakit állít a fókuszba.
Az meg hogy hogy jönnek ide a kannibál szenilis nénik, hát
végképp nem értettem. Valahogy nekem nem férnek bele a világba. A papokon és a
hozzájuk kapcsolódó dolgokon kívül ez egy normális hely. Nincs varázslat meg
természetfölötti stb. Akkor hogy jönnek ide az elhanyagoltságuk okán kanibállá
váló nők?
Sajnálkozhatnék, de nem teszem, attól nem változik a helyzet,
így csak befejezem az írást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése