A Bartos Erika hívők azonnal "kapcsoljanak el", hogy ne mérgelődjenek a nézetkülönbségen. Nekem ugyanis nem kedvencem a sorozat. Amúgy vállalom, hogy velem van a baj, hiszen a komoly sikerek, könyv könyv hátán, játékok, pólók, rajzfilm, kiállítás magukért beszélnek.
Azt is tudom, hogy egyfelől miért szeretik a könyveket. Baráti házaspár bevallása szerint jó, hogy hétköznapi eseményeket dolgoznak fel a történetek, így a kétéves is hasznos információhoz juthat. Persze a kis mesékben felsorakoztatott értékek mellett sem mehet el az ember, mint a természet szeretete, a barátság fontossága, a konfliktushelyzetek megoldása.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam a dicshimnuszok mellett és féltem megírni ezt a kritikát, de körbenézelődés közben rátaláltam, hogy véleményemmel nem vagyok egyedül. Az origo 2011-ben már szépen összefoglalta mindkét oldal érveit és Molnár Gábor Tamás kritikájával is nagyon egyetértek.
Tehát tudom, hogy nem mondok újat, de. Nálam egy igazi mesekönyv(, ami a legkisebbeknek szól az) úgy kezdődik, hogy illusztráció. Majd csak egy hajszálnyival lemaradva a történet és a szöveg. A nyelvi ötletesség, választékosság pedig kötelező. Ezeknek a hiányában csak egy lapozót tudok elképzelni. Egy béna lapozót. Az egyszerűség sokszor fontos, de létezik a bántó kategória. A szülők a mindennapokkal kapcsolatos dolgokat elmagyarázzák, kommentálják az eseményeket. Miért kéne, hogy ugyanezt tegye a mesekönyv is? Éppen ellenkezőleg, ezért kéne, hogy többet adjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése