„It a végje”
Még mielőtt valakit megzavar a friss kiadás, ez egy 94-es
regény. Igaz, Banks az utolsó könyvét fejezte be ebben az évben, de ha a magyar
fordításra, kiadásra várunk még jó pár „új” művet olvashatunk tőle.
Ismét egy Banks könyv, ami nem tett volna rajongóvá, ha
elsőnek olvasom. Jónak jó, de nem olyan erős. Valahogy hiányosnak érzem. Talán
kicsit komolyabb ráfordítást igényel az olvasótól, mint általában, mert nagyon
széthúzva indít. Éppen ezért nem érdemes BKV, vagy amolyan kicsit felveszem
elalvás előtt könyvnek tartani.
Mit értek a széthúzás alatt? Az első fejezet négy része,
négy különböző szereplőt mutat be. Valakinek a születését, a halálát, egy tudós
és egy értelmi fogyatékos Látó életének sorsdöntő pillanatát. Majd megint ilyen
sorrendben, aztán a harmadik fejezetben még becsatlakozik plusz egy karakter.
Így utólag könnyen felfedezhető a minta, de amikor benne van az ember, csak
ráncolja a szemöldökét: most ez ki is? hol vagyunk? Lehet, hogy ez csak egy
pillanat, de az is számít. Főleg, amikor a világban is megpróbálsz kiigazodni.
A legbántóbb, legkellemetlenebb dolog pedig egy faramuci
helyzet következménye. Banks úgy döntött, hogy a Látó személyiségének
érzékeltetéséhez a legjobb módszer (meg igazi színfolt), ha őt beszélteti. Így
Latra E/1-ben, írásban meséli el a történéseket. És itt jön a probléma. Most
nem néztem utána az eredetinek, így csak a fordításról beszélhetek, de
szerintem végül nem találták meg a legjobb megoldást. Az alap koncepció ugyanis
az, hogy a helyesírás, mint olyan köszönőviszonyban sincs az irománnyal. Lássunk
egy példát, egyből érthetőbb lesz:
„Fel kettem aszt fel öttösztem. Ettem reggelit asztán
beszéttem a hanygya barátommal akit ugy hivnak hogy Hompuk…”
Hosszú, hosszú oldalakon keresztül az ember erőlködve halad,
hogy az agyában visszhangzó automatikus korrekciót figyelmen kívül hagyja. Meg
persze kihámozza az értelmet. Pl.: az igekötőket ugyanis következetesen külön
írják a rossz helyesírás nevében. Egyfelől ez nagyon zavarja az olvasást
másfelől, ha kiejtés szerint ír, mert nem tud mást, akkor bizony az egyben van.
Gondolom, ismeritek azt a szöveget, ami viccesen arra hívja fel a figyelmet,
hogy az ember nem olvassa ki az összes betűt, csak a szó kezdete és vége
alapján, plusz a szövegkörnyezet segítségével az agy kitalálja, hogy mi lehet
oda írva. Így az sem zavaró, ha a szó belseje, nem egyezik. Na, valami ilyesmit
kellett volna megpróbálni, hogy a kedves olvasónak ne legyen olyan fájdalmas
Latra szövege.
Mellesleg ez az oka az igen furcsa címnek.
Azért attól nem kell tartani, a kötelező csavar ott van,
ahol lenni szokott. Finomsága miatt plusz piros pont jár. Ahogy a hatalom
birtokosairól alkotott, már-már megszokott vélemény sem maradt el. A virtuális
valóság kidolgozottsága, szintjei, szabályai, a különleges szerkesztés, és
ritmusváltások teszik igazán lebilincselő olvasmánnyá. Ahogy a hosszú várakozás
is hozzájárul az élményhez, hogy mikor és hogy keresztezi egymás útját az öt
főszereplő sorsa. Őszintén, nekem volt pillanat, amikor már eljátszottam a
gondolattal, hogy lehet nem is hozza őket össze.
A történetidő kezelése az a szegmens, ami tényleg megmutatja,
hogy egy Banks könyvet tartunk a kezünkben. (Jó, jó meg persze a világ.)
Szeretem, ahogy újra és újra felhasználja a senki sem az, akinek látszik c.
gondolatot és mindannyiszor gyanakvás nélkül bedőlök neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése