Mortal instruments, A végzet ereklyéi
„Her
stomach dropped out from under her as the silver river spun away and the spires
of the bridge slid under her feet, but this time Clary kept her eyes open, so
that she could see it all.”
Felkerült az IMDBre egy új fantasy
film bemutatója és wow! nagyon izgalmasnak tűnt. Aztán valahonnan beugrott,
hogy láttam már valahol ezt a csontváros dolgot. Így nem kellett hozzá más csak
a google és egyből képben voltam. Az utolsó lökést pedig az adta meg, hogy
valahol azt írták, ez lehet az új Twilight.
CassandraClare első könyve a Csontváros. Most, csak így, itt az első sorokban kijelentem, hogy ez nem az az első könyv. Konkrétan értetlenül
állok a dolog előtt. Sűrűn pislogok, hogy a fanfictionban utazó írónő hogy
juthatott idáig? Vajon mit jelenthet, hogy a Harry Potter és a Gyűrűk ura
világában játszódó történetei azonnal törlésre kerültek a könyvének
megjelentetésének pillanatában? Persze, persze nem kell a rosszindulatom,
nyilván szerzői jogok, miegymás így egyszerűbb volt. Na de maradhatott volna inkább
annál a műfajnál. Clare tipikus áldozata annak a jelenségnek, amikor
valakinek hirtelen valami nagyon jó ötlete támad, majd rövid időn belül le is
lombozódik, mert rájön tegnap hallotta valakitől azt a nagyon jó ötletet. Ami
zavart kelt a rendszerben, hogy az írónőnél elmaradt a felismerés pillanata, nem rémlett be, hogy ez valaki másnak a nagyon jó ötlete. De akkor már más, hogy hogy nem szólt
neki? Nemtom…
A Csontváros ugyanis nem tűnik
többnek, mint egy összeollózott könyvnek. Vett pár ismert történetet és különböző elemeiket összeszerkesztette. Kis, kedves, bugyuta, tini
fantasy. Félreértés ne essék, én is azon a véleményen vagyok, hogy irtó nehéz
merőben újat alkotni, sosem várom el egy könyvtől sem. Na, de, van ami már a
pofátlanság kategóriájába tartozik. Ilyenkor csak az dühít, hogy mégis hogy jut
el egy ilyen történet addig, hogy felkapják.
Gyorsan
kiírom még a legdühítőbb dolgot, majd felsorolom a pozitívumokat is. Sajnos
kicsit körmönfont, (vagy lehet, egyszerűen zavaros) leszek, mert a legnagyobb
problémát egy olyan elem jelenti, amit nem nevezhetek nevén, mert lelőném a
poént. Lehet, hogy van az a kategória, amikor már túl sokat olvas az ember és
azért nem élvezi a könyvet. Mert nekem már a legelején szöget ütött valami a
fejemben. De az is lehet, hogy mivel olyan kevés infónk van a szereplőkről,
mindenkiben felrémlik ez a lehetőség is. Végig ott kaparászott a hátsó zugban,
hogy csak nem az jön ki a dologból, ami evidens lenne, mert akkor keletkezne
egy elég nagy konfliktus, aminek megoldásához nem kevés tehetség kellene. Végül
mégis így történt, de nincs baj az így kialakult konfliktussal, mert a
legegyszerűbb utat választja Clare, simán átlép rajta. Amúgy ez az egyetlen
dolog, ami miatt elkezdtem olvasni a második kötetet reménykedve, hogy majd
abban végre megszületik a feloldás.
Hatalmas
piros pont, a könyvben rengeteg történés van. Jönnek ilyen szörnyek, olyan
szörnyek, küzdés, menekülés, nyomozás. A lendületre nem lehet panasz. A
klisékre annál több. Erős vagyok és nem, nem kalandozok el, mert ez itt a
pozitív rész! Ezért itt jön a következő elismerés: A szereplők nem
sérthetetlenek. Mindennek a vége, amikor a harcosok ép bőrrel jönnek ki a
csatákból. Szerencsére ezt a hibát nem követi el Clare. Sőt, megsérülnek és még
a csoda varázslat sem képes mindent megoldani, meggyógyítani. A plusz egy pont
pedig a homoszexuális vonal miatt jár. Elég bevállalós dolog egy tini könyvben
behozni ezt a témát, de ha ügyes a megoldás még jól is elsülhet. Bár ez a
történet inkább lányoknak íródott, rájuk meg nem jellemző az elutasítás, de
lényegtelen is. A próbálkozás értékelendő.
Ez az a könyv, ami biztos sokkal jobban mutat majd a vásznon, mint papíron. (aki nem ismeri a stílusom, annak megmagyaráznám: ez egy hatalmas sértés volt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése