„Áttetsző szárnyuk kinyílt, csapkodni kezdte a levegőt, és évszázadok óta először az éjszaka ismét megelevenedett a sárkányok muzsikájától.”
Kissé sértődötten vettem tudomásul az Alexandra bakiját, gondolom ezzel nem voltam egyedül. Későn eszméltek, vagy valamin megcsúsztak, de azért elég vicces, hogy az HBO sorozat kezdetekor a 1. és a 3. kötetet nem lehet kapni. Igen, ezzel egy időben kell bevallanom, hogy nem ismertem George R. R. Martint, pedig mint kiderült, nagy szerelem.
Az HBO sorozat első részénél tudtam, hogy ezt nekem találták ki. A világ teljesen megbabonázott, bár ez elég egyértelmű, mert történés nem sok volt. Azonnal el kezdtem keresni, hogy mi alapján készítették és akkor akadtam rá a Jég és Tűz dala sorozatra, ami „a fantasy műfajának egyik legnagyobb teljesítménye Tolkien óta”. Egyből az jutott eszembe, hogy ezt aztán nehéz megugrani, de ekkorát hazudni meg inkább bolondság lenne, mint merészség.
Sosem olvasok bele egy könyv végébe és igazán lapozgatni sem szoktam, olvasom az első oldaltól az utolsóig. Amikor itt a legvégére jutottam, jót mulattam magamon, mert a szokásom kicsit megnehezítette a helyzetet. A könyv Függelékeként ugyanis megtalálható az összes szereplő és ház leírása, ami nagy segítséget nyújthat, amikor kezdetben az ember kicsit belezavarodik, hogy ki kicsoda. Plussz érdekes a rövid történeti áttekintés.
Kifejezetten tetszett a könyv, a történet szerkesztettsége. Az egymás után következő fejezetek egy-egy szereplő nevét viselik és szorosan az ő történetükkel foglalkoznak. (Nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy E/1-ben mesélnének magukról.) Így sokkal jobban megismerhetjük a főszereplőket, amire szerencsére bőven van hely. Ugyanis ez egy rövid, pár száz oldalas könyvnél nem válna be, túlságosan szétszaggatná. Azonban itt, még fel is pörgeti, azt az érzetet kelti, hogy folyamatosan történik valami. Ez pedig a mesteri szemfényvesztésnek köszönhető, mert az igazság az, hogy kb. az utolsó 100 oldalig röviden, tömören össze lehetne foglalni az eseményeket. A háború kirobbanásáig minden apró indítékot megismerünk, ami sokkal közelebb hozza, átérezhetővé teszi, hogy mi forog kockán, ki, miért ártja magát a csatába. Mennyivel érdekesebb lenne így történelmet tanulni! (jó, persze hosszadalmasabb is és nyilván lehetetlen lenne egy történelemhez hű könyvet megírni, nem vagyok naiv)A tetteik által ismerjük meg a szereplőket, ami igazi mélységet ad az egésznek.
A legjobb az, hogy Martin nem ragaszkodik betegesen a szereplőihez. Ez külön tiszteletre méltó. Tekintet nélkül nemre, korra, tisztségre válnak nyomorékká, esetleg halottá. Számtalan nehézséggel kell megküzdeniük és teljesen emberien állnak hozzá a szituációkhoz, gyakran tévednek és vétik el a lépést. Ráadásul semmi sem egyszerű és a dolgok a legritkábban alakulnak úgy, mint ahogy eltervezik. Persze nagy számuk miatt nem is kell kapaszkodnia egyikbe sem.
Egy kis adalék az HBO sorozathoz: igaz, márt 2007-ben bejelentették a megfilmesítést, de az első évad még csak most született meg. A 10 rész tökéletesen fedi az első könyv történéseit, 50-60 oldal tesz ki egy részt. A Stark gyerekek kicsit idősebbek, de nem zavaró. Nagyon utálom azokat a filmeket, amik könyv alapján készültek, szerintem általában semmi közük nincs az eredetihez és nem tudják visszaadni a hangulatot. Leggyakrabban nem is próbálkozom velük, mert hát minek? Ez a sorozat viszont tökéletes. Pont. A hiba csak annyi, hogy ők még csak most fejezték be az 1. könyvet én viszont a második felénél járok, és nem kell sok, hogy kivégezzem a sorozatot.
A következő könyv kritikájánál, már lesz helyem a szereplőkre és a történetre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése