Laurell K. Hamilton – Sápadt Hold

Anita Blake, vámpírvadász 08

„Még szép.”

Lehet, hogy ez a bejegyzésem kicsit hosszabb lesz a megszokottnál, de annyi hozzáfűznivalóm van. Úgy tűnik, hogy a legrosszabb könyv a sorozatból ezt hozza ki belőlem. Arról általában konkrét elképzelésem van, hogy valamit miért nem szeretek, amíg a „hű de jó” kategóriánál gondolkoznom kell, hogy pontosan meg tudjam fogni. Hiba, hogy már most summáztam a kritikát, de remélem, ezzel nem riasztok el senkit a következő élveboncolástól.

Annyira fel vagyok húzva, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Vegyük Ashert. Az előző könyvvel kapcsolatban már áradoztam a karakterről, van benne ötlet és még több lehetőség. És akkor minden egy csapásra, huss, elillant, mert: „Asher, a régi jó barát nemrég visszatért St. Louisba, és Jean-Claude jobb kezévé avanzsált.” (19o) OK, a hely éppen nem alkalmas a kapcsolat bővebb kifejtésére. Nem is ebbe akarnék belekötni, de kimaradt egy kötet? Asher éppen most érkezett a Tanáccsal félig megveszve és akkor pikk-pakk már annyira megbízható, hogy Anita kísérete és Jean-Claude bizalmasa?!? A több évszázados ellentét, harag már nincs sehol? A gyors enyhülésre csak egy kis vigaszom van, hogy kap még fontosabb szerepet Asher. Bár, az még jóval arrébb van. Addig is Anitával 3x játszatja el Hamilton a 

- Kinyalhatod. 

- Ne ajánlj fel olyasmit, amit nem gondolsz komolyan. 

Szokásos párbeszédet, ami Jean-Clauddal is volt párszor. Hú de ötletes.

Richard egy vicces szokást vesz fel a picsogás mellé, minden kisméretű nőre ráindul. Ezen a vonalon kezdődik a sztori is, mert a tanár bácsit bekaszlizták nemi erőszak vádjával. Anita azonnal Tennesseebe vágtat egyszemélyes felmetőseregként. (a többiek nem számítanak, mert semmi közük az ügyhöz, de ilyen-olyan okból kifolyólag kellenek a groupiek) Jajj, és hogy, hogy nem, a vámpír szabályok ide vágó paragrafusa miatt Jean-Claude nem tarthat velük. Az a jópofa, hogy ez pont az a szabály, ami miatt egyszer muszáj volt odamennie. Közben az indulás előtt még találkoznak és a vámpír búcsúzkodás közben a félelmeit sorolja, amivel simán felvázolja a következő könyv alapját. Visszatérve Richardra, kivételesen egész jó irányba fejlődik. Sajnos ezt a pozitív változást csak a Sápadt Holdra tartogatta Hamilton, aztán engedte visszafejlődni nyafka kisfiúvá. 

Még a Telihold Kávézóban kiderült, hogy a halottaikat megeszik a farkasok, csakhogy ezzel egy nagy logikai bakit is elkövet Hamilton. Pontosabban később kicsit belegabalyodik a dologba. Miután Anita kivégzi az ulfric emberét, Marcus gyenge kísérletet tesz arra, hogy lebeszélje a csapatot Alfréd holttestének felzabálásáról. Csakhogy később kiderül (ne legyenek már szegény farkasok annyira állatiak), hogy a falka számára fontos táplálkozni a halottakból, mert így az erő eloszlik közöttük és a szellemnek is megnyugvást hoz a rituális kannibalizmus. Ennek tükrében igazán butának számít az a rész, ami Alfréd halálánál van. Azonban, mennyire megnyugtató Anitának, hogy a fő problémája a volt fiújával simán a vérfarkassággal együtt jár.

Egy kis pozitívum: Anita jól elagyabugyál egy adag bárgyú, bunkót. A nagydarab pasik kapcsán már többször elhangzott, hogy ha nincs képzettségük a harcművészetben jártas kiscsaj annyira nem elveszett. Végre egy kis közelharcos rész, kiszámítható tulajdonságokkal. Bár, aztán volt rész, ahol kicsit nagyobb aktivitásra számítottam volna, de hát ne legyen az ember telhetetlen a legkevésbé kedvenc könyvével kapcsolatban. 

Másik nagy szívfájdalmam, ami igazából AZ ok. Nem tetszett a történet. Mondhatnám, hogy úgy cakkumpakli, de azért kicsit részletezem, ha már ez a legnyomósabb az érveim közül. Richard a maradék józan eszét is elvesztette az elmúlt két hónapban, mert ő nem bűnös és akkor minden rendben is van. Olyan irritáló. Az meg, hogy Anita önként sétál a csapdába már unalmas. Röhejes, hogy bármerre jár, ott felkérik szakértőnek, de közben meggyanúsítják. Ebből a csokorból a kedvencem mégis az volt, amikor Dolph tesztelte, mert talán a rituális mágiával kitépett vámpír szív Anita sara. A következő indokom kedves és sejtelmes: az egész nem áll össze. Mindemellett Anita furán viselkedik, ami zavaró. Hirtelen annyira nem zavarja a testi kontaktus, többször is védelmező ölelésre vágyik, a kekeckedő csajoknak meg nem kaparja ki a szemét.