Anita Blake, vámpírvadász 04
„Nekem viszont tökéletesen megfelel.”
Miután a Kárhozottak Cirkuszában megismertük A legöregebb vámpírt, végignéztünk egy óriáskígyóval való küzdelmet, végül egy porond közepén tépték szét egymást a szereplők, azt hihetnénk, a színvonalat nem lehet megtartani. Hamilton tartogat még meglepetéseket. Most már köntörfalazás nélkül kapcsolódik a munkahelyi megbízása a magánéletéhez. Egy eltűnt nőt kéne megtalálnia, aki történetesen vérfarkas. Ennél a pontnál ki is térhetünk Richardra, akinél nem időzhettem kedvem szerint az előző könyvnél.
Anita kissé hmmm butának tűnik vele kapcsolatban. Vajon hogy lehet, hogy még csak fel sem merült benne, hogy az a férfi, aki a vámpírok között sasszézik és a vérfarkasok jó barátja nem lehet ember? Aztán Jean-Claude kavarása ide vagy oda, hogy Richard ne fedje fel a titkát, azért Anitára jellemzőbb lett volna egy jó alapos begurulás. Na de a Telihold Kávézóban éppen szerelemtől ellágyulva találjuk, amivel Mr. Tökéletes Richardot tünteti ki. Hála a magasságosnak egyből megjelenik Jean-Claude, hogy kavarjon. Így szerencsére a begurulás sem marad el.
Végre megismerjük, miről is szól ez a vérfarkas dolog. De sajnos nincs könyv A vérfarkasság, avagy a falka szabályai címmel, ezért csak szépen, lassan derülnek ki a dolgok. Mármint attól függ, mi számít lassúnak, mert Hóhérunk ismét a saját bőre árán vesz leckéket. Persze csak Anita olyan bolond, hogy önként sétál természetfeletti lényekkel tömött szobákba. Ahogy a halottkeltésről, úgy a farkasságról sem tudunk meg mindent egy dózisban, a következő részek mind új és újabb információval szolgálnak.
Edward lassan elmaradhatatlan kelléke a könyveknek, ami örömteli. Jó színfolt az amúgy sem unalmas társaságban. Érdekes gondolat, hogy egy pszichopatával jó viszonyt ápolhat Anita. Erős sejtésem, hogy az általa hangoztatott szexuálisan semleges hozzá állás csak az ő oldaláról igaz. Végül is a recept a szokásos, hiába jó ismerős (a baráttal nem próbálkoznék), attól még veszélyes és bármelyik percben halálosan komoly lehet a helyzet. Bár a megszokottól eltérően ebben a részben még azt is megkockáztatnám, hogy Edward laza (magához képest).
Talán most fordul elő első alkalommal, hogy kicsit túl sok a történés. Egy este alatt egy hétre elegendő balhéban van része Anitának és hat helyen is megfordul, ami kicsit túlzás. Volt egy pillanat, amikor csak néztem, hogy még tényleg történik valami? ez egy elátkozott éjjel és amíg meg nem oldják a talányt a végtelenségig tart?
Az új kedvenc karakterem, Kaspar Gunderson. Ugyanis Kaspar hattyú!! Ez az ötlet nekem nagyon tetszett. A sok vérengző fenevad között, amikor az embernek eszébe sem jutna, hogy vannak szerencsétlenebbek, akik nem sokat nyernek az alakváltással. Na és akkor megjelenik a madárfiú, akinek még a szemöldöke is tollból van! Nem csak ez, hanem összességében nagyon jól kitalált szereplő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése