Laurell K. Hamilton – Égő áldozatok

Anita Blake, vámpírvadász 07

„Rák tudja.”

Sajnos meg kell előlegeznem, hogy a 10. kötetig nem tudok annyira elfogultan ömlengeni, mint az első öt könyvnél. Azonban akkor sem a régi dicséret áradat tör majd ki belőlem, de nem szaladok ennyire előre. Megpróbálok nem elmerülni a kritizálásban, mert alapjában véve tényleg jó, tényleg szeretem, csak szokatlan, hogy elszaporodnak a MIÉRT?!? pillanatok. 

Ezek közül a legmegdöbbentőbb nyilván (igen, ma fellengzős vagyok) a Gyilkos Táncba a két férfi között való választás. Persze hála a jó égnek, hogy eljutottunk végre eddig és kicsit lezárul a herce-hurca. (természetesen ezt a legnaivabb énem mondja, hiszen nyilván nem így van, de szép gondolat), de az indok nekem nem áll meg. Ezen az alapon Jean-Claude is lapátra kerülhetne, ha egyszer meglátja, ahogy az arca elfonnyad és csak egy ráncos koponyaként szívja valakiből a vért. Igen, nekem nem elég jó, hogy Richard átváltozott fölötte és végül a megölt alfából lakmározott. Ezeket az elemeket már mind láttuk. Telihold Kávézóban kiderült, hogy a halottaikat megeszik a vérfarkasok. Plusz ott volt az átváltozás is és akkor éppen majdnem úgy alakult, hogy ő lesz Jaeson vacsija a végén. Persze kellett valami nagy volumenű, ami végül döntéshez vezet. Lehet, hogy végül Hamilton is ide lyukadt ki, mert könyvekkel később kicsit más magyarázattal szolgál.

És akkor megismerkedhetünk a Tanáccsal. Érintőlegesen volt már szó a mindenki által rettegett vámpír vezetőkről, de az alapján kicsit másra számítottam. Azt hiszem erről csak a begyepesedett sztereotípiáktól vezérelt agyam és a Tanács elnevezés tehet. Valami civilizált, kerek asztalos-épületes, arctalan tömegre gondoltam. Nyilván sokkal izgalmasabb az őrült, vén vámpírokból álló hatos fogat, ezért van az, hogy nem én írom Anita történetét. Mr. Oliver halála (Kárhozottak Cirkusza főgonosza) miatt érkeztek, mert kihullásával megüresedett egy hely, amit a szabályok szerint be kellene töltenie gyilkosának, de csak úgy maradhat a Tanácsba valaki, ha ereje egyenlő a többiekével, különben gyengesége miatt kinyiffantják. Jean-Claude patthelyzetbe kerül.

És akkor megérkezik új kedvencem Asher. Édeshármas részeként ő és halandó szolgája, Julianna és Jean-Claude boldogan éltek, amíg az inkvizíció meg nem égette a lányt. Jean-Claud anyja temetéséről, pont még időben érkezett ahhoz, hogy megmentse Ashert mielőtt az egész testét eltorzítják, miközben megpróbálják szenteltvízzel kigyógyítani a vámpírizmusból. A férfi nem tudta megbocsátani, hogy Jean-Claude elkésett, Julianna halála miatt őt okolja. Asher kissé beleőrült a bosszúvágyba, legutóbb a Tanácsnak nyújtott be kérelmet, hogy megölhesse Anitát. Annyira menő! Végre egy pasi, aki komolyan veszélyesnek tűnik és úgy nem gyönyörű. Csak mert annak kell lennie, hiszen Anitában valami láthatatlan mágnes van, ami vonzza a tökéletes férfiakat és nőket. Meg kell menteni, meg kell vigasztalni miközben ő nem akarja, ebben van kihívás!

A történet amúgy ismét magával ragad. Igaz, hangsúlyosabb a vámpír vonulat, de ez nem probléma, kivételesen tényleg csak szakért a rendőrségnek Anita. Szerencsére Richard sem marad ki a mókából és továbbra is remekül alakítja a megtört, önmarcangoló hisztis lovagot. Mindeközben Anita még több titulust halmoz, mint egy jó kiscserkész, csak győzze a velük járó feladatokat. Ha lehet, még sűrűbbé válik a paletta, csakhogy Anita már nem dolgozik. Jó, nem úgy, hanem amúgy. Azon kívül, hogy Larryvel összefutunk a Halottkeltő Rt. szépen kihullik a képből.

(a könyv címe egyezik az eredetivel, de kis csúsztatás, a szórakozóhely neve Égő Áldozat)