„- Mindhalálig - ígérte Dante, majd maga mellé húzta a lányt, és hosszú, szenvedélyes csókkal pecsételte meg egyezségüket.”
A sorozat második kötete önmagában is olvasható, csak laza szálak fűzik egymáshoz a részeket. Egy biztos, nem szabad azonnal kézbe venni A vámpír csókja után, mert megfekszi az ember gyomrát. A szófordulatok, kifejezések tökéletes visszhangjai az első könyvben felvonultatott készletnek. Hát igen, ez is egy olyan folytatás.
Tess és Dante kapcsolata nehezen alakul. A döcögős léptek természetesen kellenek, de most nem sikerültek annyira valóságosra a felmerülő problémák, mint Gabrielle és Lucan esetében. Nálam külön ellenszenvet vívott ki a lány az előző fiújával, Bennel kialakított kapcsolata miatt. Igaz, jártak két évig, bár már akkor sem volt biztos az egészben, most pedig a barátja akar lenni. Na, ez a buta fiú meg nem érti és nyomul. Pluszban volt valami alvilági kapcsolata is, de megígérte, hogy felhagy a kétes dolgokkal. Jajj. A probléma pedig az, hogy ezen keresztül tudunk meg a legtöbbet a lányról.
A Harcosok vérszopók elleni harca tovább folytatódik, ismét komoly fenyegetéssel kell szembenézniük a Rend tagjainak. A titokzatos Mester rájött, hogy hogyan tudná mesterségesen növelni a veszett vámpírok számát, akik így még nagyobb veszélyt jelentenek. A fejétől bűzlik a hal, és ez még nem az, ahol eljutnánk a lefejezésig. Csak a gyalogság esik ismét áldozatul a háborúban. Új karakterrel (Chase a menedékben élő viszonzatlan szerelemtől sújtott vámpír) próbálja Adrian feldobni a sztorit, ami hellyel-közzel sikerül is neki. Lehet, hogy ennél könyvnél velem van a baj, de Chase titkos gerjedelme nem az én ízlésemnek való. Az, ha a testvére feleségét titokban mindig is szerette volna oké. Azonban ő magához nyúl, amikor eszébe jut, hogy a fia eltűnése miatt aggódó, a férjét 5 év után is gyászoló nő lefekvéshez készülődik a tükör előtt. Szerencsére ez a kapcsolat a későbbiekben nem lesz erőltetve.
Az előző rész után is hasonlóan nagy tér van a szereplők között. Igazából nincs közös történés. Persze, teát főznek, harcolnak, de közben a két főszereplőn van a hangsúly. Ha emlékeim nem csalnak ez a következő kötetekben is így van. Pont ezért nem probléma, ha a könyveket külön olvassa valaki. A szabályokról, adott világról mindegyikben van annyi infó, hogy érthető legyen. Mivel az alapszituáció nem túl bonyolult, így jól belesimul a szövegbe (nem úgy, mint egy idő után az Anita Blake sorozatnál).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése