2011. október 7., péntek

Richard K. Morgan - dühöngő fúriák


Takeshi Kovacs trilógia befejező kötete

„És vissza tudja hozni az életbe azt, ami bennünk lapul.”



A cím nem elírás, mindenhol kisbetűvel szerepel, aminek biztos oka van, így én is így írtam. A sorozat első részénél már megfogalmazott alapgondolatokat, bevezetőt itt találod. Csapjunk hát bele.

Takeshi Kovacs ismét őrült vágtába kezd, ember legyen a talpán, aki tartani tudja a tempót. Szégyen, nem szégyen, nekem nem ment. Többször szaladt fel a szemöldököm, hogy most akkor ez ki? ez hogy jött ide? meg miért? A legbántóbb pedig az, hogy a legnagyobb zavart maga Morgan okozza. Az író direkt vezet félre. Lehetne ezt finoman is. Meg úgy, hogy tényleg izgalom jöjjön ki belőle, de nekem nem tetszett ez a fogás. Olyan durva volt. Ha lehet egy tanácsom a prológust átugorva érdemes a könyvet elkezdeni… 

Ez pedig csak az egyik része a zavarnak, mert a másik komolyan Kovacs sebessége. In medias res éppen egy lőtt sebbel igyekszik hősünk egy találkára, majd pár oldallal arrébb kajálás közben megment egy nőt és hipsz-hopsz máris a nő csapatának a tagja. Majd belassul. Egy csomó kérdés fölmerül pl.: most akkor miért van itt? Amikor azt hiszed, hogy majd akkor vezet valahová ez az út, hirtelen váltás. Majd igazán 220. oldal környékén kezd valamennyire tisztulni a kép. Legalábbis egy kis kapaszkodót nyújt, persze csak mutiba, mert a megoldás nagyon messze van még. Lehet, hogy túl sok függ az olvasó pillanatnyi hangulatától? 

Most valahogy az új/idegen világ is túl sok és a rövid nevek összekavarnak. Szerencsére végül minden értelmet nyer, de nem vagyok biztos benne, hogy ezért megérte átrágni magam az 500 oldalon. Egyik karakter sem volt igazán érdekes. Sőt, alig tudunk meg valamit a szereplőkről és hogy mi mozgatja őket. Ahogy Kovacs viselkedik enyhén zavaros.
A testeken, évszázadokon átívelő élet viszont megint nagyon érdekes történeteket, helyzeteket szült. az, hogy ki miben hisz, mit tud, és mit akar kezdeni ezzel a helyzettel, szerintem a könyv legérdekesebb része.

Az Agavétől szokatlan módon a könyv vége felé (kb. az utolsó 100 oldal), tele van elütésekkel, elírásokkal. Gondolom kicsit mindenkit elfárasztott Morgan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése