„… kinyitotta fáradt szemét, arca ismét visszanyerte a színét, és Jónás letekerte a bíborkötést a fejéről.”
Az első könyv tőle, így a szokásos, rövid bemutatással kezdeném. G.P.Taylor hivatalos oldala nem tartogat túl sok infót. A Telegraph azt írja, hogy a Shadowmancer (ami egyébként a másik könyv, amit még tőle majd elő kerül) egy fantasztikus gyerek regény és C.S.Lewishoz hasonlítják. Hát a Tersias után el sem tudom képzelni, de majd eljutok odáig is.
Ez a világ annyira nyomasztó, hogy éjszaka az álmaimba is benyomakodott a ragacsos, bűzös, fekete sötétség. Mert itt kezdetben minden nyers és önző, magáért való. Az őrület közepébe csöppenünk, London, 1759 a Halley üstökös feltűnése. A várost mindenki, akinek van valami értéke és valamilyen lehetősége, elhagyta. Eljött a világ vége. Ezt a Londont azonban mágia járja át, de nem az utóbbi időben népszerűsített, csillogó fénycsóvákat vető mágia. Ezek a varázslatok fertőzőek és romlottak. Már az első oldalakon az arcunkba vágódik a kegyetlen valóság, amikor megismerjük Tersias rövid, szomorú történetét. A 12 éves fiút egy kalitkában tartja fogva tulajdonosa, Magnus Malakiás, az alkimista. A férfi jó üzletet csinált vele, mert a vak kis koldus különös képesség birtokában van. Megmondja a jövőt. Pontosabban földöntúli lények beszélnek rajta keresztül. Ezt az adományt anyjának köszönheti, aki megvakíttatta. Így több pénzt tudott érte kérni.
Be kell ismernem, hogy itt, a negyedik oldal környékén éreztem úgy, hogy most nem kívánom én ezt. Elborzasztott a kegyetlenség, valami vidító után akartam nézni. Aztán megmakacsoltam magam, ha már elkezdtem, nem fogom letenni! Ez nálam amúgy is alapelv. Így folytattam és jól tettem.
A több szálon futó cselekmény hamar összekapcsolódik, ami határozottan jó húzás. A szigorúan jó és rossz karakterekhez szokott lélek nehezen viseli az antihősöket. Így alig vártam, hogy visszatérjünk Tersiasra, hogy drukkolhassak neki. G.P.Taylor tudatában volt annak, hogy az olvasók nagy része hasonlóan reagál, ennek megfelelően dolgozta ki a könyv dinamikáját. Ez pedig nagyszerű lépés volt tőle. Szinte észre sem vettem, hogy más a főhős és a történet. A Tersias ugyanis nem áll meg az egyszerű regények színvonalán. Mély mondanivalóval és tanulsággal szolgál azoknak, akik elolvassák.
Legnagyobb hatást a szokatlan megoldásokkal éri el. A karakterek egyedülállóak és a történet sem hétköznapi. Azzal, hogy nem tudjuk, ebben a világban mi lehet valós és mi nem, állandóan tőrbe csal. A kedvencem, amikor az egyik szereplő egy szellemről beszél. Felvesszük a várakozó pozíciót. Na, majd most megismerhetünk egy szellemet is! Mire a fiú közli, hogy csak el akarta ijeszteni a többit, már hogy lennének szellemek!
Az olvasásnál nagyon zavart, hogy sok a jegyzet, állandóan hátra lapozgattam a magyarázatért. Az első öt után úgy döntöttem egyszerűbben megoldom, hogy ne zavarjon. Elolvastam mind az 53 jegyzetet (a nagy része úgy is csak London egyes részeinek az elnevezése), így nem törte meg az olvasást a keresgélés. Felőlem ki is hagyhatta volna őket, számomra nem lényeges, hogy a Temze melyik oldalán van a kerület stb. Persze a hitelességhez elengedhetetlen, ahogy a pontos dátum is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése