Éjfél szülöttei sorozat 05
„Hogy csatlakozzanak a családjukhoz.”
Kicsit összegezném a történteket, mert most ez a befejező kötet. Nem kell aggódni, csak az én olvasatomban. Ugyanis csak akkor veszem meg, ha minimum 50%-ot engednek A vámpír sírjából, ami jelenleg az utolsó magyarul kiadott darab. Arra meg semmi sem vehetne rá, hogy ezt pusztán szórakozásból angolul olvassam. Pont annyit ér, amennyit szánok rá, azt az egy délutánt.
A tetszetős délibábot állító első kötet megzavart. Öt rész után az a sejtésem, hogy csak túl élénken élt bennem Kresley Cole által emelt mérce. Az iszonyatosan pocsék után teljesen logikus, hogy jónak éltem meg a vámpír irodalom ezen gyöngyszemét. Amúgy nagyon furcsának tartom, hogy ezek a történetek ennyire kelendőek, amíg pl. Hamilton, Darren Shan, Anne Rice könyvei jelenleg sehol sincsenek. Persze, persze nem ugyanaz, de a párhuzam azért áll, nem? Arra gondolok, hogy aki el van ezzel, miért nem érdeklődik a komolyabb és határozottan jobb könyvek iránt? Elfog a jeges rémület amikor arra gondolok, hány műremek vár még a polcon. Na de térjünk vissza az éppen aktuálisra.
A másodiknál aztán hirtelen elillan az érzéki csalódás által okozott pozitív kép. A vámpír ölelése egy tipikus második rész, ami alulmúlja a várakozást. Aztán jön a zavart okozó A vámpír vére Abban az esetben, ha ez nem lenne, könnyen kijelenthetnénk, hogy úgy rossz az egész, ahogy van. Azonban ez a könyv bonyolítja a történetet. Hamis reményt ad. Végül a negyedik és az ötödik könyv megsemmisítő csapást mér az olvasóra. Azt hiszem, van valami különleges agyzsibbasztó hatása, mert A vámpír bosszújának történetét már csak nyugodt szemlélődéssel követtem.
A cinikus harcos Niko, Nyikolaj élete felfordul, amikor a Rend küldetése miatt Szergej Jakut első generációs vámpírhoz utazik. A logikai bakik tömkelegével egy könyvet meg lehetne tölteni, így csak a legfájóbbat hoznám fel. Évszázadok alatt, a közös múlt fényében tényleg nem ismerik személyesen egymást az elsőgenerációsok? Halvány lövésük sem volt arról, hogy ki, merre és hogy él? Ráadásul milyen jó ötlet egy harcost elküldeni, hogy meggyőzzön egy elsőgenerációst, hogy jó lenne, ha együtt működne. Micsoda remek stratégia egyedül küldeni bevetésre az embereket.
A mostani kiválasztott, a harcos csaj vonalat erősíti. Persze nincs egy egységesített beavatási szertartás, kisfüzet a születéskor, vagy bármi, ahonnan a kiválasztottak tájékozódhatnának a helyzet állásáról. Így, hiába van képben valamennyire Renata, szerencsére még akad olyasmi, amiben elsőnek lehet lenni nála.
Dicséretes újítás, hogy van még egy izgalmas karakter, Renata mellett. Bár nem ad neki elég teret, a kapcsolatuk sincs kidolgozva, de már a jelenléte is üdvözítő. Amúgy meg lehet pozitívan szemlélni a kérdést, legalább nem zavarodik össze az ember. Nem kell megosztania a figyelmet. Azt hiszem az egyszerű és nagyszerű jegyében íródott a könyv, ahogy a karaktereket sem értheti félre az ember. Ez rossz, mert az ez meg jó, mert az. Punktum, nincs bonyodalom. Ez legalább olyan, mint a cím.
A könyvek címei semmilyen összefüggésben sincsenek a tartalommal. Igazságtalan vagyok, mert de, tényleg vámpírok szerepelnek bennük, ahogy az első tag sejtetni véli. Azonban mire kifogyunk az olyan megoldásokból, hogy a vámpír csókja, ölelése, vére, éjjele eljutunk a bosszújáig. Ami nem számít. Mert csak valamit mögé kellet írni, és ha testrészeket nem engedték (pedig, mekkora lenne, ha a vámpír szája, füle stb.) akkor jöjjön a bosszúja. A történetben sajnos nincs semmi bosszú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése