Igazán agyzsibbasztóan ütős. Egyszerűen minden egyes szó, a könyv összes eleme a helyén van. Most értem a végére, de a legszívesebben újra kezdeném. A teljesség kedvéért azért elmondom, hogy ez nem csak az élmény miatt van így. A Banks által felépített világ a történet legvégére válik teljessé. Érdekes lenne úgy olvasni, hogy már a legelején is tisztában vagyok a részletekkel.
Most, az írás közben vettem észre, hogy annyira lehengerelt a befejezés, hogy az epilógust elfelejtettem elolvasni. Pedig az utolsó bekezdést többször is átvettem. Az első körben, mert „Mi van?”, a másodikban „Jaaa, akkor még egyszer, kicsit több átérzéssel” aztán már csak a lendület vitt. Hát, eddig csak a végéről beszéltem, pedig az elején illik kezdeni.
Banks legújabb Kultúra könyve sem könnyű olvasmány. Ahogy ezt már megszokhattuk. Ez egy nagy ívű kijelentés volt, mert én lazán elfelejtettem, hogy ez nem a gyere cipó, hamm bekaplak kategória. Ezért, amikor este kezdtem olvasni nagyon nehézkesen tudtam csak követni. A stílus, a világ kezdetben amúgy is fokozott figyelmet követel, hogy belerázódjunk. Nem mintha mentegetném magam, ez csak egy ténymegállapítás. Mindamellett az epilógus (igaz, pár oldalban összegzi a könyv egyik legfontosabb mondanivalóját), kicsit zavaros. Pontosan az, hogy ott is egy csatáról van szó, majd aztán az első fejezetben is és önkéntelenül is megpróbálja az ember összekötni a kettőt. Hirtelen sok az idegen faj is. A lényeg, hogy nem csak érdemes, de nem is lehet fáradtan olvasni.
Ez egy különleges sci-fi, ami egyben utaztató regény is. A főhős, pontosabban az antihős Ferbin nekivág a hazájának, a bolygónak, majd a galaxisnak, hogy segítséget kérjen. Ismeretlen tájakon, különböző fura fajokkal találkozva, fokozatosan nyílik ki a világ az ifjú trónörökös előtt. Az olvasó pedig újra és újra rá van kényszerítve, hogy elgondolkozzon az egyén, vagy éppen az emberiség fontosságán. Mindeközben az összes nagy kérdés sorra kerül: Van Isten? Mi az élet értelme? Ferbint, elkíséri hű szolgája Choubris Hols is. Ezzel a fogással egy igazán könnyen használható eszköz kerül az író kezébe. Hols egyszerű életszemléletével, faragatlanságával az etikettet megkerülve időt és energiát spórol az író önmagának és az olvasónak is. Kiemelném egyik kedvenc részemet, hogy kicsit érthetőbbé tegyem. Egyik úticéljuknál vendéglátójuk kifejti, hogy pusztán erkölcsi megfontolás alapján nem lehet az a tézis igaz, hogy a világ egy szimuláció része. Ahogy az sem lehetséges, hogy isten létezik. („Miféle isten szerkesztené úgy az univerzumot, hogy teremtményeit lépten-nyomon megnyomorítsa?”) Az egyszerű, de nagyszerű replika Holstól: „Hát, uram – kezdte -, én inkább maradok az istenes változatnál. Tudja fene, az valahogy jobban megnyugtat.
Amit nagyon szerettem még és nagyszerűnek tartok, az a hagymabolygók ötlete. A mesterséges bolygó gondolata már nem nagy újdonság. Szinte említésre sem méltó, ha valahol találkozunk vele. Azonban ekkora csavarral már egy teljesen új dologról beszélhetünk. Legalább annyira összetett a történelmük, mint a szerkezetük. Egy ilyen csodás építményt nem is hozhatott létre más, mint egy isten. Pontosabban egy olyan faj, ami annyira régen élt, hogy már bármit lehet mondani róluk. Ezek a fátyollények 4096 ilyen bolygót alkottak és a galaxis peremén, azt behálózva helyezték el őket. A hagyma-szerűen felépülő szinteket folyadék tölti meg, ha a védelmi rendszer működésbe lép. Így erőmezőt vonhatnak a galaxis köré. Eredeti céljuk nem teljesedett be. A védelmi rendszerre sosem volt szükség. Az építők egymillió évvel később kihaltak. Bár azt beszélik, hogy egy-egy fátyollény lakik a hagymabolygók magjába. Amikor a történetünk játszódik már csak 1200 ilyen bolygó maradt. Az óriási gépeket megöröklő fajok pedig kitalálták, hogy mire használhatnák fel őket. Lakhatóvá tették a szinteket.
A központi szereplő, Ferbin a Sursamen nevű hagymabolygó nyolcadik szintjének királyi családjából származik.
Teljesen elfogultan állíthatom, kötelező olvasmány.
Iain M. Banks – A száműző
Iain M. Banks – Ellentétek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése