Iain M. Banks - A száműző

„Egy szép napon mind szabadok leszünk.”

Ahogy már említettem ezen a regényen kénytelen voltam átrágni magam és ha rágós nem is, de nagyon légdús ebédben volt részem. Jó, tudom ez gyenge volt.  Az biztos, hogy nem válik egyik kedvencemmé Banks, ha ez a könyve kerül első körben a kezembe. Az tévedés, hogy ez is a Kultúra sorozat része, mint ahogy több helyen olvasható.

Fassin Taak látó a családi hagyományoknak megfelelően a hei kultúrát tanulmányozza. Ezek a lények több ezer évet, sőt több „eónt” is megéltek, ami miatt nem nagyon izgatta őket a „kurták” világa. Elzárkóztak a többi fajtól, és mint kiderült hatalmas tudás birtokában vannak, óriási könyvtárakat őriznek, de a mentalitásukból adódóan a rendszerezés nem az erősségük. Mivel ráérnek mindent iszonyú lassan végeznek és nem érdeklődnek különösen semmi iránt. Taak hivatása szerint a heiek felhalmozott tudásából próbál csipegetni, hogy találjon valamit, ami említésre méltó, esetleg hasznos lehet a saját kultúrájának. Első megdöbbenésemet az okozta, hogy amikor végre elérünk oda (533ból a 213. oldalnál került rá sor), hogy Taak elutazik a heiekhez és mi is megismerhetjük őket, egyáltalán nem olyanok, mint amilyenre számítottam. Nem beszélnek lassan és vontatottan és egyáltalán nem jellemzi őket teljes közöny. Persze akad példa olyanra is, akihez le kell lassítani az időt, hogy 3 nap alatt pár mondatot váltsanak, de nem ez a jellemző. Leginkább teljesen infantilisnak tűnnek, ami jó humorforrása a könyvnek. Mindamellett a megjelenésük is meghökkentő, mert leginkább a kisbabák rúdra húzható karika játékára hasonlítanak, ami mostanában színes és szalagokkal díszített, csak még meg vannak toldva pár orsókarral. Nekem erős logikai bakinak számított a heiek kommunikációval kapcsolatos fogyatékossága. Ezt a fajt ugyanis nem érdekli más, mint a megbecsülés, hogy tetteikkel elismerést vívjanak ki és így a társadalmi ranglétrán előre léphessenek. Mivel minden más lényegét vesztette és ez az egyetlen, ami mozgatja őket, így szerintem teljességgel lehetetlen, hogy ennyire zavaros legyen közöttük a kommunikáció, ne tudják, hogy ki hol van, mit tesz. 

A történet mozgatórugója a hei lajstrom, amiről senki sem tudja, hogy létezik-e. Ez a felsorolás tartalmazza azoknak a kapuknak a koordinátáit, amiket a heiek használnak. Másik elmélet szerint ez egy függvény, amivel pontosítani lehet a koordinátákat. (Az angol cím is erre utal: The Algebraist, tudom, hogy nehéz lefordítani, de mennyivel frappánsabb lett volna, ha valami olyan magyar címet találnak, ami jobban kötődik a központi motívumhoz) Azonban a lajstrom mellett a kapu is csak fikció, még senki sem látott egyet sem és a létező elméletek szerint nincs rá mód, hogy valósak legyenek. Fassin mégis ennek a kutatására ered, mert az egyik merülésénél elfeledett, homályos nyomra lelt, az otthonát pedig veszély fenyegeti egy őrült katonai vezér, Luciferro pontifex tart az Ulubis naprendszer felé, amúgy szintén a listáért. Mindamellett a saját átjárójuk is megszűnt, így elszigetelve élnek a világ többi részétől. Luciferro kinézete hűen tükrözi kegyetlenségét. Fekete írisze vörösben úszik, fogait gyémántokra cserélte és bőrét is fehérre változtatta a géntechnika segítségével. A szadista hadvezér bemutatása különösen jól sikerül a könyv elején, ami miatt úgy gondoltam, hogy lesz vele izgalom bőven, de hát sajnos ez elmaradt. A pontifex nem hal meg látványosan és nem kínoz meg a továbbiakban senkit, hanem fogcsikorgatva visszavonulót fúj a hei technikai fölény miatt. Banks ugyanis egy egész fajra terjeszti ki azt a csavart, amit általában csak egy személlyel kapcsolatban alkalmaznak. A különös lényeknél tudathasadásos állapot áll fent, a zavaros felszín alatt mindent meghaladó tudás, ennek köszönhetően technikai arzenál rejlik. A titok megfejtése után olyan, mintha valamiért az író, tőle szokatlanul, hirtelen rövidre fogná. Tessék, ennyi, punktum.

A mellékes szereplők

Szinte teljesen kihagytam a mellékszereplőket, aminek egyszerű oka volt, teljességgel lényegtelen volt a bagázs, ahogy Fassin kettős játéka is. A gyerekkori ismerősök és a közös veszteség, hát nekem nem volt valami nagy volumenű esemény. Amikor a hajóhoz érnek annyira logikusnak tűnt, hogy most találnak valamit és lehet évek múlva lesz jelentősége, de nem. Aun, Fassin besúgója, cinkostársa, szerelme azon kívül, hogy van, és ötletes jelbeszéddel kommunikál a fiúval, hát nem sokat számít. Viszont annyira naiv ötlet, hogy Luciferro csak úgy elengedi, hogy az már zavarba ejtő.

Iain M. Banks - Anyag
Iain M. Banks – Ellentétek