Laurell K. Hamilton – Bűnös Vágyak

Anita Blake, vámpírvadász 01

„Térdre estem … sírja mellett, és zokogni kezdtem.”

A vámpír történeteket kétség kívül a Twilight Saga hozta megint divatba a nagyközönségnél. Azonban ez a folyamat már sokkal hamarabb elkezdődött. Most visszafogom magam, és nem kezdek el értekezni a modern kor elidegenítő hatásáról, ahol kapaszkodóként előtérbe kerül a misztikum. Nem szeretném, hogy bárki elaludjon. A lényeg? Anita Blake alap.

A sorozat 20. része most nyáron jelent meg, Hamilton egyelőre nem tervezi a befejezni a vámpírvadász lány történetét. Az írónő igazi celeb, követheted Twitteren, vagy rajonghatsz érte Facebookon. Akit érdekel, az így igen sok mindent megtudhat az életéről, képek, infók, gondolatok, meglepően közvetlen az egész web2. A magyar wiki oldal pedig ismét siralmas. Hellyel-közzel átvették az angol oldalt. Amit nem értek, hogy miért nem lehetett akkor már egy az egyben? Merthogy a regények résznél csak a két sorozat kötetiről tesz említést, ami igazán nagy hanyagság. Akkor minek ír valakiről, ha igazából marhára nem érdekli? Most már nem is első alkalommal kerül elő a wikipédia, így elmondom, hogy miért is nagy szívfájdalmam. A problémám ugyanis az, hogy akár tetszik valakinek, akár nem, a wiki első számú információforrás. Első a találatok között, tényleg sokan használják. Csakhogy kicsiny hazánkban a szerkesztők nem mérték fel, hogy ennek milyen fontossága van, mekkora felelősséggel jár ez a feladat. Ez pedig dühítő. Amúgy meg az én nézetem szerint tiszteletlenség valakiről úgy szócikket készíteni, hogy az hibás és vagy nem teljes. (természetesen nem őrült maximalizmusról beszélek)

Az első könyv bevezet minket Anita Blake világába, ami lépten-nyomon meglepetéseket tartogat. Ami a legjobb, hogy nem csak az olvasó, hanem a természetfeletti bioszra szakosodott főszereplő is gyakran csak a sötétben tapogatódzik. Anita foglalkozása kissé extrém: halottkeltő. Ez azt jelenti, hogy legtöbb esetben a hiányos végrendelkezés miatt embereket támaszt fel kb. egy órára. Ez a szakma pár éve lett legális és mivel külön tehetség kell hozzá, így jó kis pénzt lehet a szolgáltatásért kérni. A csapat főnöke Bert, ki is használja ezt a helyzetet, ami több könyvben is komoly problémát okoz. A vámpirizmust is csak két éve legalizálták, ami Anitának nem kis kellemetlenséget jelent. Többek között azért, mert most bírói végzés kell ahhoz, hogy megöljön egy vérszívót, amíg ezelőtt elég volt önhatalmúan dönteni. Így körülményesebb lett a vámpírhóhéri státusza. Mindezek mellett, csak hogy ne unatkozzon a rendőrégnek, mint független szakértő segít be a természetfeletti eseteknél. Az a tény, hogy ennyi „munkahelye” van Anitának garantálja, hogy főszereplésével egy könyv sem unalmas. Általában több eset fut egymás mellett, aminek megoldása mind a fiatal lányra vár.

A Bűnös Vágyakban megismerkedünk az alapszabályokkal, hogy Anita miért is utálja annyira a vámpírokat és a Város őrült Úrnője egyből alá is támasztja az érvelését szadista tetteivel. A gyűlöletet egy nagy adag félelem is táplálja, ami ezekben a körökben az életben maradáshoz elengedhetetlen. Ahogy Anita fegyverekhez való ragaszkodása, küzdősportokban való jártassága és hite (amúgy csak felesleges kiegészítő lenne a keresztből). Csakhogy ez nyilván nem lenne elég és ezt szeretem még annyira Hamiltonban. Ugyanis sok író elköveti azt a bakit, hogy a főszereplő, pusztán amiatt a kiváltságos állapot miatt, hogy ő a főszereplő sebezhetetlenné, tévedhetetlenné és mindenhatóvá válik. De nem. Itt a halandók tényleg halandók, gyengék és manipulálhatóak és ezért nem elég, hogy Blake pusztán természetéből fakadóan ellenállóbb még kap egy kis pluszt, itt a legelején. A helyzethez, amibe keveredik nem kis pluszra van szüksége. 

Az állandó történés mellett Anita Blake karaktere viszi a könyvet. A kivételes szépséghez férfias, önfejű egyéniség társul. A káromkodás és a nyers stílus tökéletesen passzol hozzá. A férfiak és szörnyek által urat világban szép szavakkal nem sokra menne. Persze a nőiességét még így sem tudja elveszteni, Jean-Claude ostromolja, pedig mint vámpírmester labdába sem rúghat. Persze azt is megtudhatjuk, hogy Anita szíve sincs kőből. A külső jegyek alapján Hamilton önmaga fiatalkori, felturbózott változatát hozta létre, kettejük között szembeötlő a hasonlóság. Több tulajdonságuk összevág, de vannak dolgok, amiről nem lehet anélkül írni, hogy az ember ne lenne járatos benne pl. fegyverhasználat. Arra azonban nincs ilyen magyarázat, hogy édesanyja elvesztését miért írta bele a történetekbe. Ugyanis Anita Blake és Merry Gentry is gyermekkorában elvesztette az édesanyját és a nagymama jelentős szerepet vállalt a neveltetésében, ahogy Hamiltonnak is.

A könyv képregény változatáról.