Laurell K. Hamilton – Gyilkos Tánc

Anita Blake, vámpírvadász 06

„Naná.”

A címet eddig mindig a történetben található hely pl. kávézó, szórakozó hely adta. Ezzel a szokással szakít (kicsit kifacsarva) és ha csak ez az egy bűne lenne a hatodik kötet. Első körben ezzel kötekednék egy kicsit. Az első gondolatom az volt, hogy a fordítás sikerült kissé félre és a Danse Macabre-ból lett a Gyilkos Tánc. De nem! The Killing Dance volt az eredeti cím, tehát a Danse Macabre-ból lett Killing Dance. Ami hát, hmm. Tehát végül is a cím egy diszkó neve is meg nem is és van egy kis köze a farkasokhoz is.

Ted/Ed megbízást kap. Nem kevés pénzért Anitát kéne megölnie, de úgy dönt, ő inkább megvédi, mert úgy többet gyilkolhat. Nos, itt veszette el fejvadászunk teljesen a veszélyes Anitára imaget. Ahhoz, hogy kihegyezett legyen a helyzet 24 órás határidőt is szabtak a vérdíj feltételeként. Persze a forgatókönyv a régi: sűrítsünk egy estébe egy hétre elég történést. Így egy találkozó a város urával és egy baráti összejövetel után, Anita értesül a veszélyről, majd gyorsan le is puffant valakit, vallomást tesz, elköltözik és elrohan megmenteni egy vérfarkast. (és ez még csak a 60. oldal)

Richard rinyálása kezd elviselhetetlen méreteket ölteni. Konkrétan úgy viselkedik, mint egy hülyegyerek. Így a párbeszédek kicsit sántítanak. Könyékig Anita lelkében vájkálunk, hogy igazán érezhetné magát rosszul amiatt, mert még egyszer sem hagyta, hogy kicsinálják, hanem inkább lepuffantotta a veszélyes elemeket. Szerintem komolyan irritálóra sikeredett az érzelmes vérfarkas karaktere. Na és amikor könnyekben tör ki, mert vele a szörny mivolta miatt nem akar lefeküdni Anita?!? Nem, nem bukok a macsó idiótaságra, de amikor ennyire logikátlan a sztori az baj. Na de ez mind semmi, mert egyszer csak kiderül, hogy Anita még nem aludt férfival egy ágyban. Jujj! Ez komolyan, ez mennyire erőltetett már? Lehet, hogy ezzel a könyvvel kapcsolatban többször rám lehet fogni, hogy szőrszálhasogató vagyok, de van, amit akkor sem lehet letagadni.

A probléma az, hogy az előző könyvek jók voltak. Magasra tették a lécet és nem meglepő, hogy nem mindig lehet megugrani ugyanazt a szintet. Egy kicsit vergődős ez az egész, ami igazából ahhoz kellett, hogy úgy folytatódhasson a történet majd, ahogy. 

Másik nagy probléma, túl sok a visszautalás. Összesen oldalakon keresztül magyarázza az előzményeket, aminek nincs sok értelme. Aki nem olvasta az előző könyveket az nem fog itt becsatlakozni, amúgy sem mondanak túl sokat a félszavak. Azoknak viszont, akik képben vannak meg túl konkrétak, direktek az utalások. Sok bajom van, mi?

Na és ha nem lenne elég a drámából: Anita és Jean-Claude kapcsolata hirtelen kipattan. A Hóhérnak már nem csak önmagával, hanem mások véleményével is szembe kell néznie. A durcás kismalac styleban sajnos az sem megengedett, hogy egy hirtelen kitörés keretében valakire rázúdítsa, hogy megzsarolták, ennyi az egész. Mert persze nem ennyi. A könyv vége pedig nem várt fordulatot tartogat.. (többet) végre eldől, hogy Anita ki mellett köt ki.