Anita Blake, vámpírvadász 05
„Isten irgalmazzon a lelkemnek.”
Kicsit talán csalóka ez a kritika, mert bővebben foglalkozok majd az előző könyv eseményeivel is, hiszen jócskán történt olyan, amit nem lehet szó nélkül hagyni, de előzőleg nem tehettem semmit. Így következzen egy kis off téma:
OMG esemény No1: Gyere hozzám, mert le akarlak fektetni
És most itt van lehetőségem háborogni azon, hogy Anita erkölcsi magaslatokból körültekint (még). Merthogy a Telihold Kávézóban elhangzik A magyarázat, ami aztán nem magyaráz meg semmit, hogy hát Anita az esküvő előtt nem szexel. És akkor ültem és így, mint valami Looney Toons rajzfilmben a kérdőjelek táncot járnak a szemem előtt. Merthogy hozzá lehet szokni a rendszeres kielégüléshez és utána milyen rossz. Na, itt meg már az arcomat kapartam. Azért ennél többet vártam volna. De tényleg!! Ja és akkor Richard reakciója: 2 hónapja járunk, gyere hozzám. Szerencsére van kikötés, mielőtt ellovagolnának a naplementében, látnia kell farkas alakban. A Véres Csontokban kicsit finomít a dolgon Hamilton és Anita közli, hogy hát az elvein kívül leginkább per pill azért nem feküdne le Richarddal, mert akkor a megállapodás szerin Jean-Claude is el akarná mélyíteni a kapcsolatukat.
OMG esemény No2: Jé, ez egy farkas!
„Feleségül kért, és én igent mondtam. De akkor még nem értettem pontosan. Nem volt ember. Egyértelműen nem volt az.” Nos, ez most komoly? Anita, aki nem fekszik le a szívdöglesztő Jean-Clauddal, mert egy szörnyeteg, majd mert hulla, pont úgy viselkedik, mint egy butus halandó. Tényleg meglepődik, hogy hát igazából Richard ugyanannyira nem ember, mint Jean-Claude?!? A farkasok előtte kezdtek lakmározni a saját halottjukból!
A történetvezetés ismét frappáns és jól megtalálja a kis kibúvókat. Hiszen mi sem egyszerűbb, mint elküldeni Anitát, hogy a fiúk ne legyenek a közelébe. Úgy kicsit bonyolult lenne a helyzet, mert akkor szinte lekerülhetetlen, hogy ne találkozzanak, vagy ne arról szóljon az egész, hogy most az egyikkel randizik, most meg a másikkal. Tehát adott egy meló külső helyszínen, ami azért sem rossz, mert kicsit elszakadhatunk az általános szereplő gárdától is. Így több legyet üthet egy csapásra Hamilton, mert végre egy kiélezett helyzetben kiderülhet, hogy Anita mit is érez Jean-Claude iránt. Ez a magyarázat nagyon hiányzott, hiszen nem is olyan régen ki akarta nyírni, ami végül csak azért nem jött be, mert az embereknek is baja esett volna. Azóta meg mást sem csinál a vámpír csak nyomul és lehet, valakinek kezd ellenszenvessé válni. A lényeg, az aktuális ügy felgöngyölítéséhez segítségért Anitának a Város Urához kell járulnia, amit a vámpír szabályok szerint nem tehet meg csak egymaga. Így jó ürügyet szolgáltat Jean-Claude számára, hogy utána utazzon.
Az olvasó számára az újabb természetfeletti óra tananyaga tündérekről szól. Személy szerint kicsit hiányosnak, kidolgozatlannak éreztem a plusz ismeretet. Bár végül is lényegtelen, mert már megint annyi minden történik, hogy az ember alig győz lépést tartani az eseménnyel. Bár az a jó, hogy igazán nem is kell rajta sokat meditálni, megoldódik minden, ahogy meg szokott és nem maradnak el az undorító részek sem. Az egyik új vámpírtulajdonsággal új magaslatokat ér el Hamilton az elborzasztás terén, amit később is lelkesen alkalmaz majd.
Ebből a részből sem maradhat el, hogy Anita új képességet fedezzen fel magában. Csak egy a baj, hogy a sok egyéb mellett, csak nagyon lassan kerülnek ezek a plusz tudások felhasználásra. Anita kissé passzívnak tűnik. Nem nagyon akar ezekkel semmit sem kezdeni, amikor stresszhelyzetben kibukik egy-egy dolog, meglepődik, örül, hogy megúszta, de inkább nem foglalkozik vele. Egész a 8. könyvig nem is kér segítséget. Talán ez nem csak nekem tűnt fel, a későbbiekben az a magyarázat, hogy nincs olyan hatalmú vagy pozíciójú (ennek majd később lesz értelme) embert, mint ő, így nem tud segítséget kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése