„Úgy tűnt, a hírnévnek mégiscsak megvan a maga haszna.”
Nem vagyok egy nagy krimi imádó, de bármit elolvasok, ha felkelti a figyelmem. Ez a történet kíváncsivá tett, vajon hogy öltek meg valakit egy valóságshow-ban úgy, hogy nem nyilvánvaló a gyilkos személye? Az egyszerű nyomozáson túlmutat a könyv, remek kritikája a modern televíziózásnak, amiről Ben Elton tud egyet s mást. Az angol férfi Stephen Fry, Hugh Laurie és Emma Thompson társaságában kezdte a pályafutását. Stand-up-osból remek sit-com író lett (többek között a Fekete Vipera), saját show-val is büszkélkedhet. Eddig tizenhárom könyve jelent meg, 2001-ben a Dead Famous, a Halál egyenes adásban.
Közel a könyv végéig furdalhat a kíváncsiság, hogy hogyan is történt a gyilkosság, mert in medias res a nyomozás közepébe csöppenünk. Az egyik játékost leszúrták, a kihallgatásokon túl vagyunk. Az eset kibogozásával megbízott rendőr, Coleridge eldönti, hogy a legelejéről kezdi megnézni az összes eddigi Házi őrizet részt. A nyugdíjazás előtt álló zsaruról gyorsan kiderül, hogy kissé vaskalapos. Nem bírja megállni, hogy ne kommentálja a házban zajló eseményeket, embereket, ami a könyv egyik elsődleges humorforrása lesz. Lesújtó véleményét ellenpontozza két fiatal munkatárs, akik a korosztályukat ért támadásokat nem hagyják szó nélkül. Számomra duplán mulatságos a karakter, mert tiszta apám. Tekintet nélkül másokra, bátran hangoztatja a véleményét és semmi empátia sincs benne. Igazi ódon bútordarab egy modern, minimalista lakásban. Végül azért kap egy kis leckét, ami ha meg nem is változtatja a látásmódját, de azért árnyaltabbá teszi.
Amikor megláttam a tíz valóságshow szereplő nevét felsorolva kicsit bosszankodtam, hogy majd keresgélhetem, hogy ki kicsoda, mert kicsit sokan vannak. Azonban a szöveg annyira jó, hogy max egyszer kellett megnéznem, hogy ez ki is? Szinte észrevehetetlenül, egyáltalán nem szájbarágósan utal az adott játékosra és mivel a külsejük és a személyiségük is annyira elüt, így nem nehéz követni. Nagy plusz pont. Természetesen tipikus, sablonos karakterek, akiket megkövetel egy ilyen műsor.
A könyv egy kis betekintést nyújt a média világába, ami elkerülhetetlenül manipulatív. A hírverést favorizáló és tiszteletet nem ismerő televíziózásé a jelen, ami már több hasonló mű alapjául szolgált. Azonban 10 évvel ezelőtt igencsak aktuális volt a téma, az első Big Brothert 1999-ben holland közönség szórakoztatására készült.
A legjobb rész a könyv befejezése volt. Most ebben a megjegyzésben nincs semmi irónia, hanem csak arra gondolok, ahogy lelepleződik a gyilkos személye. Annyira Agatha Christie-s, hogy meg sem lepődtem volna, ha Coleridge nyomozó a fejtegetés közbe beszúr egy „Nes pa?”-t és Poirotként mutatkozik be. A show összes gyanúsítottja összejön a stúdióban a Házi Őrizet fináléján. Coleridge nem tud mást tenni, húznia kell az időt, a színpadra perdül, hogy sorra vegye a játékosokat. A teátrális előadás most viszont nem öncélú. Ezt jól kivédte az író. A végső csavar kiszámítható, de a konkrét kivitelezés nem. A nyomozóval kapcsolatos poén pedig elfeledteti a kissé unalmas részeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése