„-Igen- mondta Jude, bár egyáltalán nem volt benne biztos, hogy erre gondolt.”
Amikor ismét a kezembe akadt A szív alakú doboz, azonnal az jutott eszembe, hogy miért nincs Joe Hilltől más könyvem, mert ez nagyon jó volt. Így nyomozásba kezdtem és hát persze, hogy nincs, mert ez az első könyve és 2010-ben jött ki a második. Na de akkor kiderült a turpisság, hogy polgári nevén Joseph Hillstrom King miért is olyan fene jó író, mert anyukája Tabitha, apukája pedig Stephen King.
Joe Hill nem totojázik, belevág a közepébe és ez kifejezetten nekem való. (Deen R. Koontz a sírba visz) Még itt az elején meg kell említenem, hogy az Európa Könyvkiadó nem árul zsákbamacskát, a fülszöveg figyelemfelkeltő és jól összefoglalja a történetet. A fordításban viszont volt pár fura szó pl.: „anyagi teste átlapolta ezt az árnyalakot”. Jelenleg nem szerepel az előkészületi könyvlistában a másik könyve az írónak, így nálunk egyelőre csak angolul szerezhető be a Horns.
Judas Coyne kiégett rocksztár, aki inkább szánalomra, mint irigylésre méltó. A bandájából ketten meghaltak és mind a két haláleset miatt magát okolja. Ez az önmarcangolás mérgezte meg a házasságát is, ami az egyetlen komoly kapcsolata volt. Napi szinten a személyi titkárával, Dannyvel érintkezik, aki seggnyaló stílusával kifejezetten irritálja. Az ötvennégy éves zenész a tanyáján két kutyájával és az aktuális barátnőjével él. Jelenleg ezt a tisztet a huszonhárom éves Georgia tölti be. A lányt igazából Marybeth Kimballnak hívják, de Jude szokás szerint arról az államról nevezte el, ahonnan származik. A nevek mágiája többször is előkerül: Jude a sajátját is megváltoztatta Justin Cowzynskiről, amikor lelépett otthonról, hogy így a régi, gyerekkori önmagát és életét hátra tudja hagyni. Marybeth sztripper énjét Morphinenak hívják, ami több dologra is utal. A Morphine nevű rock banda 1989 és 1999 között hatalmas sikereket ért el, amíg a frontember az egyik koncerten szívinfarktust nem kapott. A morfin felhasználásának kettőssége a lányt ugyanúgy minősíti, ahogy Judeot választott vezetékneve, az érme. Amikor találkoznak a sztriptíz bárban Marybeth az ACDC If you want blood c. számára adja elő a műsorát, ami a csapat Highway to hell c. lemezén található. Ez összecseng a könyvben fontos szerepet kapó túlvilágra vezető úttal, amin közvetlenül a haláluk után találják magukat az emberek.
Jude igazi rock sztárhoz híven morbid dolgokat gyűjt, így amikor egy árverésre kerülő kísértetről szerez tudomást, azonnal megveszi magának. A szellem kézzelfogható tartozéka egy régi öltöny, ami fekete, szív alakú dobozban érkezik. Van egy kis megérzés, hideg fuvallat, borsódzó hát, de csak amennyi kell, és már találkozhatunk is a szellemmel. Innentől kezdve kell bravúrosnak lenni, mert a legjobban az ismeretlentől félünk és miután egyből megkaptuk, hogy mitől is kéne rettegni nagyon nehéz fenntartani a feszültséget. Ezért voltam oda Joe Hillért, mert ő simán, erőlködés nélkül tud újra és újra kihúzni valamit a kalapból. Igaz, hogy a főhősök vannak veszélyben, de valahogy tényleg elhiheti, hogy bármelyik percben meghalhatnak. Ehhez a hatáshoz nagy részben a szerzett sebesülésekre adott reakciók is hozzájárulnak. Még a magas fájdalomküszöbű kemény rocker sem bírja, ha ellövik az ujját, sokkot kap, és igenis beájul. Az is szépen ki van dolgozva, ahogy Marybeth állapota romlik. Róla pedig egészen a könyv végéig nem lehet tudni, hogy azzal, hogy kilépett az egyszerűen feláldozható kategóriából, vajon a drámai önfeláldozós kategóriát is elhagyta?
A történet önmagában is jó lenne, de a nagyonkifejezetten jó csoportba emeli egy csavar. A feszes történetvezetés és az állandó új információk annyira lekötik az olvasót, hogy bele sem gondol, hogy valami meghúzódik a háttérben. Persze ehhez Hill egy kis cselhez folyamodik, és hát mondjuk ki: lazán átver bennünket. Az olvasó ugyanis hajlamos a narrációnak, szereplőknek feltétel nélkül hinni és ő ezt ki is használja. Azonban emiatt egy csepp neheztelés sincs bennem, mert így csak még érdekesebbé vált a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése