2011. május 6., péntek

Mo Hayder - Tokió


„Mert ha valamit megtanulhattál, ..., az az, hogy ezen a világon egyikünknek sem adatott eltékozolható idő.”



Az írónőnek nálunk még más könyve nem jelent meg. Amerikában ez a kötet „The Devil of Nanking” címen is kiadták. Találóbb lett volna a magyar cím is, ha kicsit utal a történetre, nem csak a helyszínre. (kedves adalék, hogy a hátlapon „kitűnő amerikai thrilleríró”-nak aposztrofált Hayder angol) Arra már nem is emlékszem, hogy hogyan került a kezembe a könyv, de azt tudom, hogy igazán a beígért „véres feltételek” érdekeltek.
A történet meglepett és nem mellékesen sem véres, sem feltételek nem voltak. Egy kikötés volt, de … na jó, kicsit előre szaladtam ezzel. A prológus egy 1937-es decemberi naplóbejegyzés, amiben egy férfi arról számol be, ahogy egy felvételért megölt egy katonát. Hirtelen váltással 1990 Tokiójába kerülünk, ahol egy angliai diák, Grey szeretne Si Csungming japán professzortól szívességet kérni. A lány megszállottja a nankingi eseményeknek, a kínai háborúnak és „9 éve 7 hónapja és 18 napja” foglalkoztatja ez a kérdés. Kutatása végül a férfihoz vezetett, akinél úgy tudja, az elkövetett borzalmak egyetlen bizonyítéka, egy filmszalag található. Si Csungming nem akar beszélni a háborúról, tagadja a felvétel létezését, így üres kézzel kell távoznia a lánynak.

A könyv két történetből áll, az egyik a jelenben játszódik, ahol Grey vár a professzor válaszára, majd megpróbálja teljesíteni a feladatát, amiért cserébe megnézheti majd a filmet. A másik történetet Si Csungming naplója meséli el. Ez arról szól, hogy friss házasként miért, és hogyan maradt a férfi feleségével lakhelyükön Nankingban, a háború alatt is. Grey múltja lassan bontakozik ki, hogy megtudjuk miért is lett számára olyan fontos a történelemnek ez a része. Állandó feszültséget jelent, hogy nem ismerjük a pontos indokot és én egészen a könyv végéig nem is jöttem rá, hogy mi lehet a kapocs. Ez az apróság lehetne csak pusztán idegesítő, de szerintem olyan jól szerkesztett a könyv, hogy az ellensúlyozza. Minél több részlet derül ki mind három szálon, annál borzongatóbb érzés fogja el az olvasót. Ehhez nagyban hozzájárulnak a mellékszereplők is, akik egytől egyig furcsa, groteszk figurák. Strawberry Mama-szan, a night club tulajdonosa, ahol Grey dolgozik, Marilyn Monroe rajongó. Az elit szórakozóhely neve: Van Aki Forrón Szereti és egy 10 méteres neon Marilyn hintázik az épületen. Strawberry önmagát is átszabatta, hogy hasonlítson a sztárra és minden este más ruha van rajta, ami a filmekben viselt darabok másai. A Szvetlána és Irina ikrek. Az orosz hosztesz lányok a különleges testvéri kapcsolatukból fakadóan kívülállói ennek a világnak, de származásuk és érdektelenségük miatt is. Jason a régen várt szerelem helyett szilárd hitet ad Graynek. Így már teljesen biztosan állítja, hogy a tudatlanság nem egyenlő a gonoszsággal, az elmebetegséggel. Ezzel megválaszolja azt a kérdést, ami szerinte a világon a legfontosabb.

Az az egy biztos, hogy aki elolvassa ezt a könyvet, annak nem árt, ha már a következőt is elő készíti. Ez a biztonsági intézkedés a borús gondolatok elkerüléséhez kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése