„Pity was not love, Barbie reflected … but if you were a child, giving clothes to someone who was naked had to be a step in the right direction.”
Már csak egyet kell aludni és ez annyira izgalmas, hogy egyszerűen kénytelen vagyok egy kis előzetest írni. Az a helyzet ugyanis, hogy már a több századik oldalon tartottam, amikor leraktam a könyvet és igazából meg sem tudom mondani, hogy miért. Kicsit sok volt az angol és ez lett a pihentetésből. Magyarul viszont sitty-sutty végig pörgetem.
A történet elüt a szokásos rémisztgetéstől, komoly társadalomkritikát fogalmaz meg. Igazi Legyek ura csak nagyban, sziget és gyerekek helyett várossal és felnőttekkel. Az első oldalakon egymás után tanúi lehetünk azoknak a baleseteknek, amiket a Dome megjelenése okoz. A sérülések sokszínűsége Kingre jellemző ötletességből fakad. Lehetségesnek tartom, hogy végül kihúzták a folyót, amin éppen egy csónakázó szerelmespár ladikját vágta ketté a leereszkedő fal, így elszakítva őket egymástól. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy kissé azért sok, hogy mindenféle jármű, különböző korú és nemű emberek sérülnek, halnak meg. A kialakult helyzetben gyorsan körvonalazódik, hogy a magától értetődő dolgok nem is annyira evidensek és aki elég ambiciózus könnyen a saját kezébe ragadhatja az irányítást. Szerencsére van egy hősünk, aki a média segítségével (értsd a helyi lap szerkesztőjével) és jókora hátszéllel szembe száll az elnyomókkal.
(pont most jött meg az email, hogy rendelhetem!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése