„Legalábbis amíg meg nem érkezik az első ikerpár.”
Halhatatlanok alkonyat után 4. része, ami számomra csak azután lett világos, hogy megláttam a belső borítót. Ez a baj az internetes rendeléssel, ha az ember nem figyel oda, eléggé könnyen belecsúszik egy ilyen hiba. Szerencsére a történetek annyira csak az adott főszereplők köré épülnek, hogy nem éreztem, hogy kimaradtam volna valamiből. Még az Örökösödés sem kezdődött el, ami talán adhat egy kis löketet a további köteteknek.
Néomi és a becsavarodott Wroth fivér Conrad története négy fal között játszódik. Néomi (akit én egy könyven keresztül, minden erőfeszítésem ellenére Noéminek olvastam) egy röghöz kötött szellem, aki a saját házának a rabja. Anyagtalansága az az ellentét, amivel tökéletesen ki tudja egészíteni a vérszomjtól megtébolyodott Conradot. Majd persze ez az egyetlen akadálya annak, hogy együtt legyenek. A stripperből lett balettáncosnő kapcsán egy igazán érdekes kérdés merül fel, hogy hogy volt képes kiverekedni magát a nyomorból? Persze ezt az írónő nem találja annyira fontosnak: ügyes és leleményes lány volt, hát úgy. Ez a probléma más karaktereknél is fennáll. A múlt felidézése, az okok, tettek részletezése rendre elmarad. Talán Conrad az, akiről a legtöbbet tudunk meg és előélete is indokolja viselkedését (amíg Sebastiannál nem érzem át azt a világfájdalmat, amit a vámpír lét okozott neki). Ebben a kötetben is tanúi lehetünk egy kis öncsonkításnak. Azt hiszem, a halhatatlanok kevésbé ragaszkodnak a testrészeikhez. Nagy ellentétet nem tud kettejük kapcsolatából kicsikarni Cole, csak harmatos próbálkozásnak hat, amikor a szellem megsértődik. Talán a saját csapdájába esve az erotikus szál is gyengébb, mert nem nagyon tud mit kezdeni a testetlen lénnyel. Pedig ahogy leírta azt, hogy Néomi mire képes pusztán az akaratával számítottam egy kis láthatatlan szellemes örömszerzésre. Majd elfelejtettem, hogy Conrad szűz. Igaz, élt 36 évet, de túlságosan sok terhet rótt rá a vámpírok ellen való titkos küzdelem és az emberek között dúló háború, így nem maradt ideje másra. Ahhoz, hogy ismét teljesülhessen az elsők egymásnak irányelv Néominak is szűznek kell lennie. Micsoda frappáns megoldás(nem), hogy ő lélekben az, még sosem volt olyan férfival, akit szeretett. Mellesleg bevallása szerint csak 4 idősebb pénzes ürge, pártfogó volt az életében, amit elég nehéz elhinni. A testetlenség kérdését egy boszorkány, Mari oldja meg (akinek párra találásának történetét a 3. kötet részletezi). Vele kapcsolatban enyhe képzavarral küzdöttem. Ugyanis elmeséli, hogy a lélek olyan testbe való helyezése, ami már elenyészett lehetetlen. „… nem vagyok elég képzett, hogy megkíséreljem.” még kell neki 50 év, pedig ő a leghatalmasabb boszorkány. Amikor ez a két oldalszámmal arrébb található beszélgetés lezajlott vissza kellett lapoznom. Mert ő a leghatalmasabb, de ő nem elég képzett? Lehet, hogy ezt a kérdésemet az előző könyv tisztázná. Aztán persze egy halál közeli helyzetben miután hatottak kicsit a hiúságára a csoda sem várat magára.
Cole szerint a szex
Lehet, hogy nem Ward és Hamilton után kellett volna olvasnom ezeket és csak emiatt vagyok ennyire negatív… A szerelmi jelenetek… hmm az unalmas durva szó, de hát ha az! Kicsit félek, de vágyom rád, állat vagyok, vágyom rád. Van ez a vonzás a párok között, a kapocs, ami amúgy nem tesz semmit, csak vért pumpál a különböző szervekbe és felkorbácsolja a birtoklási vágyat. A nők meg rendre azt ismételgetik, hogy kicsit tartok ettől az állattól, de jó lenne vele. Mindemellett ugyanúgy néznek ki. Alacsonyak és baba szerűek, a haj színük különbözik, de semmi hangsúlyos sincs rajtuk. Ötlettelen. A helyszínválasztás is, hiszen vagy a kádban/zuhanyzóban vannak vagy az ágyban. Még a magán repülőn is van ágy.
Azért ha úgy állok és akcióban lesz a sorozat többi része, megveszem. Egynek jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése