„Ahányszor csak jólesik.”
Halhatatlanok alkony után 2. része. Az első könyv kritikája után felmerül a jogos kérdés, hogy minek olvastam a második részt? Erre több magyarázatom is van. Elsőként említeném a sorozatokhoz köthető fura kapcsolatomat. Nekem nem elég egy könyv, sokkal jobban szeretem, ha hosszan olvashatok egy világról és így minél többet megtudhatok róla. Másodsorban elkövettem azt a bakit, hogy nem rémlett, hogy ennyire nem jött be az első rész. Ez pedig szintén a könyvvásárlási szokásaimhoz köthető, mivel általában csak akkor ruházok be valamire, ha akciós. Ilyen árak mellett azt hiszem ez érthető taktika. Két éve több vámpíros sorozat első részét is megvettem és utólag csak abban voltam biztos, hogy az egyikért nem voltam oda, de hiába futottam át a hátlapokat nem ugrott be, hogy hogy is volt. Szorított az akció, így mind1 úgyis elolvasom alapon megvettem. Nézzük, mit is.
Sebastian a vámpír és Kaderin a valkűr szerelme eseménydúsabb, mint Emma és Lachlain kapcsolata. A halhatatlanoknak rendezett kincsvadászaton, a Tizenkettedik Talizmán Kupán indulnak mind a ketten, Kaderin megszokásból (az elmúlt 5 játékon is ő nyert), Sebastian pedig azért, hogy közel férkőzzön a nőhöz. Cole nem tud elszakadni attól, hogy sokkal izgalmasabb, ha „ártatlanok” lobbannak vágyra, mint ha olyanok, akik egészséges szexuális élettel rendelkeznek. Teljesen egyet értek vele, csak ez kicsit erőltetettnek tűnik egy olyan világban, ahol mindenki több száz éves és eddig minden könyvben így volt (ezzel a sorban kicsit előre is utalok). Na de most ennek külön oka van, mint kiderül a vámpírok nem is képesek a szexre, mert halottak egész addig, amíg megtalálják az arájukat, aki beindítja a keringésüket. Kaderint testvérei elvesztése miatt érzett őrjítő fájdalma miatt elvarázsolták és minden érzelemtől megfosztották, hogy bár érzéketlenül, de mégis élhessen. Szóval találkoznak és mivel a valkűrről lassabban foszlik a varázs, ezért ellenáll a vámpír azonnali vérbő ostromának. Persze csak egy darabig. Jajj és az ősi ellenség gondolata itt is megjelenik, mert hát a lányokat egy vámpír ölte meg és Kaderin a vérszívók egyik legnagyobb ellensége lett. Találkozásuk elég bugyuta, kihívják a vámpírírtót a várhoz közeli falusiak, ahol mellesleg Sebastian már pár száz! éve lakik. A vega vámpír legkisebb a Wroth fiúk sorában és nővel csak kétszer volt életében és csak olvasgat a kastélyban, amit a családja nyert el a háborúk során. Ez azért is vicces, mert a testvérek átalakulásuk után elvesztették a kapcsolatot és az egyik eszeveszetten keresi a többit. És hát miért is nézne körül egy, az ő birtokukban álló kastélynál?
A Talizmán Kupa főnyereménye most mindennél fontosabb Kaderinnak, egy kulcs, amivel lehetővé válik az időutazás. A vámpír igyekszik segíteni szerelmének és ő is a célra tör, hogy miután nyert, átadhassa a fődíjat szereleme zálogaként. Annyira tetszett volna, ha több ereklye vadászatnak is részesei lehetünk, de csak öt helyszínre kísérhetjük el őket. Persze megnyerik a kulcsot és most ismét a kiélezett helyzet aratta nálam a legnagyobb sikert. Azonban az, hogy nem állították őket igazi választás elé, hanem el is lett simítva a helyzet olyan jellemző húzás. Döntened kéne a családod és a szerelmed között? Nem kell, hiszen a megoldás sokkal egyszerűbb! Jajj de hát természetesen Sebastian nem lenne igaz lovag, ha nem áldozta volna fel a szerelmüket, ha mást nem akkor szóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése